Csokis keksz
2012 április 13. | Szerző: LadyEdna
Új kedvenc újságom a BBC Good Food. Távol álljon tőlem, hogy bármit úgy csináljak, ahogy le van írva, de nagyon jó kis ötleteket lehet meríteni belőle, arról ne is beszéljünk, hogy milyen guszta az egész újság, szívem szerint beleharapnék. De nem lehet, úgyhogy inkább főzök belőle.
Jelen esetben a csokis kekszre esett a választásom, amit nyilvánvalóan teljesen átvariáltam.
Hozzávalók:
– 20 dkg vaj (én 10 dkg vajat és 10 dkg margarint használtam)
– 10 dkg cukor
– 5 dkg kakaóval elkevert cukor (ez megmaradt a múltkori kakaós csiga projektből, de egyébként 5 dkg cukorhoz keverjünk egy ek kakaót, és jók vagyunk)
– 20 dkg liszt
– 2 tojás
– fél csomag sütőpor
– 1 csomag vaníliás cukor
– 1 tábla keserűcsoki
Elkészítés:
A vajat, a cukrot, a kakaós cukrot, a két tojást, na meg a vaníliáscukkert beleöntjük egy tálba, és jól kikeverjük. Ehhez nem árt, ha a vajat előtte szobahőmérsékleten hagyjuk egy kicsit megolvasni. Ne nagyon mikrózzuk, mert furcsa dolgok sülhetnek ki belőle, és a végén kiderül, hogy igazából nem is vaj/margarin van a kezünkben, hanem a modern élelmiszergyártás egy frankensteinje. Komolyan. Tapasztalat.
Miután jól elkevertük a fenti masszát, beleöntjük a lisztet, és a sütőport, és azzal is jól elkeverjük. Egy viszonylag könnyen kenhető masszát kapunk.
Az étcsokit kockázzuk fel, törjük darabokra. Az egyik felét öntsük a masszába, és keverjük bele.
Mindeközben melegítsük elő a sütőt.
A tepsit kivajazzuk, lisztezzük, vagy leaulofóliázzuk, vagy bármilyen más módon levédjük tapadás ellen, utána pedig fogunk egy evőkanalat, és azzal szép kis halmokat gyártmányozunk a tepsibe, lehetőleg ne túl közel egymáshoz, nehogy összeragadjanak a drágák. Miután tele lett a tepsi, a kekszek tetejére szórunk a csoki másik feléből, csak hogy dizájnos is legyen.
Ha ezzel megvagyunk, betoljuk a sütőbe, és közepes lángon kb. 20 percet sütjük. Az eredeti recept szerint addig kell sütni, míg meg nem keményszik, de ha addig sütöm, akkor még mindig nem vettem volna ki, szóval itt valami tévedés lehet. Szóval 20 perc.
Ha eltelt a 20 perc, és már nem folynak a kis kreálmányaink, akkor kivesszük, és hűlni hagyjuk őket.
És ennyi. Ez se bonyi. Ha valaki akar még egy extra adag csokilöketet, akkor a felét még belemárthatja olvasztott csokiba is.
Én ezt reggeliztem ma. És boldog lettem tőle:-)
Újabb reggeli
2012 április 1. | Szerző: LadyEdna
Nem tudom mennyire derült ki az elmúlt időben, de nagyon szeretem a változatosságot. A legritkább esetben eszem ugyanazt, igyekszem mindig variálni a kis ételeimet. Ennek lehet az oka a tavaly kezdett életmódváltásom is, hiszen be kellett bizonyítanom magamnak, hogy úgyis lehet egészségesen étkezni, hogy nem esünk az egyhangúság csapdájába.
Pontosan ezért igyekszem mindig valami újat kiókumulálni reggelire, hiszen az a nap egyik legfontosabb étkezése ugye, attól függ, hogy hogyan is indul a napunk. És bármennyire preferálom is a kekszeket és a joghurtokat, na meg a gyümölcsöt, néha azért másra vágyom. Mint pl, a kolbászos tojásra lentebb, vagy egy jó kis szendvicsre.
Hozzávalók:
– 2 szelet kenyér (1 főre)
– 1 kk olívaolaj
– 1 gerezd fokhagyma
– egy teáskanál pesto (én boltban vettem, nem magam készítettem. Rendkívül hasznos kis jószág, bármilyen ételt feldob, sőt a pestos tészta még ebédként is megállja a helyét)
– 1 fél paradicsom
– 1 retek
Elkészítés:
A trükk ebben a szendvicsben abban leledzik, hogy nem pirítóban pirítjuk meg a kenyeret, hanem egy serpenyőben. Higgyétek el, sokkal finomabb lesz, bár az tény, hogy kicsit macerásabb. Viszont az olívaolaj miatt sokkal finomabb is, hiszen kap a kenyér egy pluszt ízt.
Szóval: egy serpenyőben felhevítünk egy kk olívaolajat, amibe először is beleforgatjuk a kenyerünk mindkét oldalát, majd óvatosan megpirítjuk. Nem lesz ugyan olyan szépen egyenletesen megsülve, de én sokkal jobban szeretem így.
Miután megpirult a kenyér, mind a két oldalán bedörzsöljük fokhagymával, vékonyan megkenjük a pestoval, majd elrendezzük rajta a paradicsomot és a retket, végül sózzuk és borsozzuk.
Én személy szerint nagyon imádom, mert hamar megvan, és mégiscsak izgalmasabb, mint egy egyszerű párizsis szendvics:-)
Rakott krumpli
2012 március 31. | Szerző: LadyEdna
Mert miért éppen ez maradna ki? Ritkán áll neki az ember lánya (vagy fia, mikor ki), mert a hozzávalók főzése miatt kicsit pepecsnek tűnik, de elárulom, hogy mindennel együtt másfél óra alatt megvan, és ebből effektíven kb. 20 percet kell pepecselni, a többi megfőzi magát.
Hozzávalók:
– 5-6 szem közepes méretű krumpli (ezek a mennyiségek egyébként egy közepes méretű jénaira vannak)
– 6 tojás
– 1 szál kolbász (ez lehet száraz, puha, csípős, édes, tök mindegy, a lényeg, hogy ne lecsókolbász legyen)
– 1 nagy fej vörös hagyma
– 1 nagy tejföl
– só, bors, egyéb fűszerek ízlés szerint
Elkészítés:
Ez is irtó bonyolult lesz. Először is felrakjuk főni a krumplit és a tojást. Én mindegyiket forrásban lévő vízbe szoktam feltenni, a krumplit héjával együtt. Így kb negyed óra kell nekik, hogy a tojás kemény, a krumpli pedig puha legyen.
Miközben ezek fődögélnek, mindösszesen annyi dolgunk van, hogy felvágjuk a hagymát vékony szeletekre. Én félbe szoktam vágni a fej hagymát, és csinos kis félköröket szoktam szelni. A kolbászt pedig fél centis karikákra érdemes felvagdosni.
Ha minden felvágtunk, akkor már csak annyi dolgunk van, hogy bekeverjük a tejfölt. Én a dobozában szoktam először villával fellazítani, folyósra keverni, és utána állok csak neki megfűszerezni. Egy nagy tejfölhöz véleményem szerint kell egy kk só, ugyanennyi bors, és az én személyes kedvencem, a provence-i fűszerkeverék, ebből mehet egy teáskanálnyi is. Akinek utóbbi nincs otthon, az helyettesítheti oregánóval-bazsalikommal-majorannával. Ezek annyira nem a magyaros vonalat erősítik, de hihetetlen finom lesz tőle az egész.
Miután megfőtt a krumpli és a tojás, óvatosan meghámozzuk mind a kettőt. Én rendszeresen megégetem magam, de nem is én lennék, ha nem így lenne. Miután meghámoztuk mind a kettőt, felkarikázzuk őket.
Most már begyújthatjuk a sütőt, legmagasabb fokozatra.
Aztán nekiállhatunk rendezgetni. Először egy sor krumpli, aztán egy sor hagyma, tojás, majd kolbász, végül pedig fűszeres tejföl. Ne akarjunk hermetikusan lezárt sorokat gyártmányozni, elég ha csak úgy nagyjából elkülönülnek. Ezt a műveletet addig ismételjük, amíg el nem fogynak a hozzávalók, vagy el nem fogy a hely a tálban. A lényeg, hogy a tetején mindig tejföl legyen.
Ha ezzel megvagyunk, a tálat bedobjuk a sütőbe, levesszük a hőfokot a legalacsonyabbra, és olyan 20-25 perc alatt összesütjük.
Akkor van kész, amikor a tejföl a tetején kicsit “megkötött”.
(Ha megmaradna valami a hozzávalókból, akkor rakjuk bele őket egy kisebb hőálló tálba, és gyártsunk mini-rakott krumplikat:-) Jópofa, és pocsékba sem megy semmi.)
Máktorta
2012 március 25. | Szerző: LadyEdna
Mivel van itthon egy raklap mákom (ezért jó – többek között -, hogy az embernek sok rokona van), gondoltam csinálok belőle valamit. Több verzió is eszembe jutott, mégis a máktorta mellett tettem le a voksom, mert csak. Ennél jobb indok most nem jut eszembe:-)
Hozzávalók:
– 15 dkg cukor
– 5 dkg méz (pont volt itthon, de ha nincs, akkor pótoljuk ki a cukrot 20 dkg-ra)
– 15 dkg finomra darált mák
– 2 ek édes morzsa (a sima zsemlemorzsa tökéletese megteszi)
– 6 tojás
– őrölt fahéj
– lekvár (az eredeti recept fekete ribizli lekvárt ír, én fekete szedret használtam. A lényeg, hogy kicsit savanykás legyen a lekvár, különben nagyon gejl lesz a végeredmény.)
Elkészítés:
A tojásokat kettéválasztjuk. A cukrot megfelezzük, és egyik részét a sárgájával, másik részét pedig a fehérjével felverjük. A fehérje akkor jó, mikor nem folyik (ugye a fejünk fölé tesszük, és vagy leesik, vagy nem – micsoda izgalmak:-D), a sárgája pedig akkor, mikor kifehéredik, és kis buborékok jelennek meg benne. Nem kell megijedni, hogy ez sokáig tart, a sárgáját jellemzően tovább kell verni, mint a fehérjét.
Ezután a sárgájához hozzákeverjük a mézet (ha nem mézet használtunk, hanem cukrot, akkor ez a lépés kimarad ugye), a morzsát, a mákot, a fahéjat, majd pedig óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot, jó naaaagy mozdulatokkal.
Ha ez megvan, akkor egy viszonylag folyós masszát kapunk, amitől nem kell megijedni, szépen össze fog állni annak ellenére, hogy nincs benne liszt.
Ha mindezekkel megvagyunk, akkor kilisztezett tepsibe rakjuk. Vagy kialufóliázottba, ahogy én szoktam:-) Majd berakjuk az előmelegített sütőbe (olyan tíz percet azért nem árt előmelegíteni a legnagyobb fokozaton), levesszük a sütő hőfokát a legalacsonyabb fokozatra, és olyan negyven perc alatt készre sütjük.
A szokásos tűpróbával, illetve esetemben késpróbával ellenőrizzük, hogy nem ragad-e tészta a teszteszközre, és ha nem, akkor készen van.
Miután kész van, kivettük a sütőből, és hagytuk hűlni húsz percet, középen vízszintesen kettévágjuk a tésztát, és megkenjük a lekvárral.
Isteni finom:-)
Kuszkusz
2012 március 20. | Szerző: LadyEdna
Nyilván mindenki számára világossá vált már, hogy mi sem áll távolabb tőlem, mint a faxni. Nem szeretem ugyanis, mikor egy ételt olyan bonyolult elkészíteni, hogy elfáradok a végére. Ilyenkor ugyanis az zavar, hogy még ahhoz is fáradt leszek, hogy élvezzem a kis munkám gyümölcsét. Azt meg nem engedhetjük, ugye:-)
A mostani étel is ilyen gyorsan összedobós téma. Főztem múltkor húslevest – na jó, igazából mindig főzök húslevest, amit lefagyasztok, na meg a főtt húst is -, ami után maradt a hűtőben egy kis főtt hús. Egy kis far, egy kis szárny – mert hogy én jó sok húst rakok a levesbe pontosan ezért -, és gondoltam, hogy ezek remekül passzolnának egy kis kuszkuszhoz. Most én itt nem térnék ki a kuszkusz lélektanára, szerintem mindenki próbálja ki legalább egyszer. Nekem nagyon bejött, ugyanis tapasztalatom szerint rendkívül jól fagyasztható, én pedig nagyon szeretek fagyasztani, főleg, ha nincs mindig időm főzni másnapra.
Na de jöjjön a lényeg:-)
Hozzávalók:
– főtt hús (egy felnőtt emberre számoljunk két főtt szárnyat)
– kb. 1 marék kuszkusz (szerintem fejenként egy elég, mert azért elég laktató ez az étel)
– fél fej lila hagyma
– fűszerek (só, bors, tárkony)
– egy fél húsleveskocka
Elkészítés:
A kuszkuszt beleöntjük egy tálba, megsózzuk, borsozzuk, egy kávéskanál tárkonnyal ízesítjük, a plusz íz miatt pedig belemorzsolunk egy fél húsleveskockát. Persze az ideális a csirke alaplé lenne, de ha nincs itthon, ez a megoldás is tökéletesen megteszi. Miután mindezek benne vannak, villával elkeverjük, majd dupla annyi forró! vízzel felöntjük a kis tésztánkat, ezután pedig lefedjük valamivel. Én alufóliával szoktam, az jól bent tartja a gőzt, amiben szépen meg tud puhulni a kuszkuszunk. Akkor készült el, ha a kuszkusz felszívta az összes vizet, és nem mázgás.
A lényeg, hogy nem kell alágyújtani, csak a víz legyen forró. Még véletlenül se tegyük láng fölé az edényünket, amiben a kuszkusz van.
Mikor elkészült a tészta, beleszaggatjuk a csirkehúst, a végén pedig frissen vágott lila hagymával díszítjük.
Egyszerű de nagyszerű:-)
Csodálatos reggeli
2012 február 26. | Szerző: LadyEdna
Volt szerencsém a napokban beszerezni szuflétálkákat, hála a a szupermarketek állandó ilyen-olyan akcióinak.
Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy még mielőtt szuflét csinálnék benne, gondoltam kipróbálok valami mást, egy egyszerű, ám annál nagyszerűbb tojásos reggelit, aminek a legnagyobb előnye, hogy nem kell vele sokat pepecselni.Ha valakinek nincs szuflétálkája, akkor kisebb hőálló tálban is meg lehet csinálni. A lényeg, hogy a sütőben készül, így bírnia kell a nagyobb hőt.
Na lássuk:-)
Hozzávalók:
– tálkánként egy tojás
– egy kis darab kolbász (kb. 5 centi hosszú)
– két szelet füstölt főtt tarja
– a szál újhagyma
A fenti mennyiséget egyébként két személyre számoltam, úgyhogy ha valaki több embernek készítene, akkor értelemszerűen sokszorozza az adagot.
Elkészítés:
Még mielőtt nekiállnánk összeállítani, gyújtsuk be a sütőt a legnagyobb fokozatra.
Ezután némi zsiradékkal kenjük ki a tálkákat. Én kacsazsírt használtam most, mert éppen volt itthon, de a margarin vagy a vaj is ugyanolyan jól megteszi.
Ezután kockázzuk fel a tarját, tálkánként egy-egy szeletet, a kolbászt, karikázzuk fel az újhagymát, és rakjuk mindezeket a tálkákba.
Ezután mindegyik tálkába üssünk bele egy tojást. Szerintem a legegyszerűbb, ha először egy pohárba törjük bele a tojásokat, és onnan borítjuk a tálkába, de az ügyesebbek csinálhatják rögtön élesbe.
És mikor mindezekkel megvagyunk, egy tepsire rakjuk a kis kreálmányokat ( pusztán a könnyebb mozgatás végett), és betoljuk a sütőbe, amit abban a pillanatban leveszünk a legkisebb fokozatra (ez elég középkori módszer egyébként a részemről, mármint a a legmagasabb és legalacsonyabb fokozat állandó használata, de mivel nem valami jó a sütőm, nem nagyon van más választásom).
A tojásnak olyan negyed óra kell ahhoz, hogy tökéletesen elkészüljön, de mindenki ellenőrizze magának, mert én például kicsit lágyabban szerettem. Elképzelhető, hogy a keményebb tojáshoz húsz perc is szükségeltetik.
Miután elkészült, tányérra rakjuk a tálkákat, mellé pirítóst és zöldségeket, valamint teát kínáljunk. Nekem mániám a szép tálalás, úgyhogy én rendszeresen kidekorálom:-)
A húsleves két élete
2012 február 17. | Szerző: LadyEdna
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a húsleves mindig is olyan dolog volt, amit egyértelműen az anyukák tudnak a legjobban elkészíteni, nekem pedig csakis akkor lesz erre esélyem, ha már szültem legalább két gyereket.
Természetesen semmi nem áll távolabb a valóságtól. A húsleves a világ egyik legegyszerűbb étele, gyakorlatilag elronthatatlan, ugyanakkor lefagyasztva nagyon sokáig eláll, és később például egy gombaleves alapja lehet.
Hozzávalók:
– leveshús (így a legegyszerűbb leírni, mert mind a hentesnél, mint a boltban lehet ilyen címszóval húst kapni. A csirkeaprólék a legjobb, de pulykanyakból is nagyon finom. Én most vettem csirke felső combot is, mivel salátát akartam készíteni belőle harmadnapra.)
– leveszöldség (szintén lehet ilyen címszóval kapni. Ha részletezni kell, akkor mindenképpen kell: répa, fehérrépa, egy fej vöröshagyma, egy egész fej fokhagyma, zellergumó, karalábé, én szeretek beletenni még egy-két fej gombát is, esetleg egy szem krumpli, és zöldség zöldje)
– só, szemes bors
– tyúkhúsleves kocka (én néha rebelliskedek, és marhahúsleves kockát rakok bele)
Elkészítés:
Először is fel kell tenni a húst egy jó nagy lábasba. Én nyolc litereset használtam, aminek az aljára leraktam a húst, majd jó háromnegyedig felöntöttem.
Most annyi dolgunk van, hogy felforraljuk a vizet, és leszedjük a hús habját, ami az a gusztustalan szürkéssárgás trutyi lesz, ami feljön a víz tetejére forrás közben. (Ha nagyon lobogna, akkor vegyük egy kicsit lejjebb a lángot). A leszedést addig kell ismételni, amíg a víz ki nem tisztul, és már nem habzik. Ez van, hogy húsz perc alatt megvan, de volt, hogy negyven percig vártam.
Miközben a hús forrdogál, megpucolhatjuk és felapríthatjuk a zöldségeket. Nem kell kis darabokra, csak olyan nagyjából. A gombát persze hagyjuk egyben, ahogy a fokhagymát is, utóbbinak még a héját sem kell leszedni.
Miután kitisztult a víz, már csak annyi dolgunk van, hogy beledobáljuk a zöldségeket, olyan két kávéskanál sót, egy teáskanál szemes borsot, valamint két húsleves kockát. Ezek után levesszük a gázt annyira, hogy a leves gyöngyözve rotyogjon.
Aztán pedig várunk. Én olyan egy órát szoktam még főzni, ami alatt minden átveszi mindennek az ízét.
Csigatésztával, cérnametélttel, eperlevél tésztával tálaljuk.
Na és mit csináljunk a főtt hússal?
Aprítsuk fel (amit a felső combról és farhátról le tudtunk szedni), kockázzunk fel paradicsomot, vajretket, kígyóuborkát, póréhagymát, valamint vágjunk csíkokra néhány salátalevelet. Mindezt pedig öntözzük meg olajból, magos (vagy sima) mustárból és citromléből álló dresszinggel.
Mondom: az egyszerűség jó:-)
Gyümi:-)
2012 február 5. | Szerző: LadyEdna
Sosem értettem, hogyan lehet olyan unalmasan fogyasztani a gyümölcsöket, hogy csak meghámozzák, amikor valóságos szépségeket lehet gyártani, amitől megjön az ember kedve ahhoz, hogy gyümit egyen.
Én reggelire szoktam ilyen gyümölcstálat enni, amihez semmi másra nincs szükségem, mint pár darab gyümölcsre ízlésesen elrendezve. Ja, és még mézet is csorgathatunk rá.
Tudom, hogy ez még annál is sokkal egyszerűbb, mint amit csinálni szoktam, de gondoltam jó példa arra, hogy az egyszerűség korántsem jelent rosszat.
Almás batyu
2012 február 5. | Szerző: LadyEdna
Mit mondjak, újabb egyszerűséggel bővült a kis repertoárom. Nem tudom mennyire jön át itt egyébként, de a legritkább esetben tervezek előre sütés-főzés miatt, leginkább csak kinyitom a hűtőt, és feldolgozom, amit ott találok.
Jelen esetben ez olyan 10 szem alma, és egy doboz fagyasztott leveles tészta volt. Mit volt mit tenni, megsütöttem hát:-)
Hozzávalók:
– 1 csomag leveles tészta (én sparosat vettem, hat db olyan 10×20-as tésztalap van benne. Gyorsfagyasztott egyébként, szerintem érdemes egyet a fagyóban tartani.)
– 8-10 szem közepes nagyságú alma
– 1 púpos teáskanál fahéj
– 1 evőkanál porcukor
– 1 tojás a kikenéshez
Elkészítés:
Először is lereszeljük az almákat (héj nélkül természetesen), majd hozzáadjuk a porcukrot és a fahéjat, elkeverjük, majd addig állni hagyjuk, míg előkészítjük a sütőt, és a tésztát.
A sütőt begyújtjuk a szokásos legmagasabb fokozatra, hogy mire végzünk, jól bemelegedjen.
A tésztalapokat elővesszük (ha fagyasztva volt, akkor felhasználás előtt olyan 2-3 órával azért vegyük ki a fagyóból), majd lisztezett deszkán kb. duplájára nyújtjuk, de legalább akkorára, hogy négy darab 10×10-es négyzet kijöjjön belőle. Akinek nincs nyújtódeszkája, az használja bátran a konyhapultot, én is azt szoktam, a borosüveg pedig kiváló sodrófa lehet:-)
Ha kinyújtottuk, elnegyedeljük, és minden kis tésztalap közepére egy púpos teáskanálnyi almát halmozunk, aztán kis batyut formázunk, aminek a legegyszerűbb módja, ha a négy véget fent összefogjuk, azokat a részeket, amelyek elállnának pedig hozzácsípjük. Én olyat is csináltam, hogy félbehajtottam a kis tésztalapokat, és villával nyomtam össze a két végét a tésztának, így még díszítést is kapott.
A kész kis batyukat alufóliával bélelt tepsire rendezzük. Nekem két részletben sikerült kisütnöm, de ha kisebb tepsivel csináljuk, lehet akár három kör is.
Mikor megvagyunk, akkor már csak annyi dolgunk van, hogy egy felvert tojással megkenjük a batyuk tetejét, és betoljuk a sütőbe, amit természetesen abban a pillanatban leveszünk a legalacsonyabb fokozatra.
Olyan 15-20 perc alatt átsül. Akkor már biztosan jó, ha kellemesen illatozik:-)
Ha kész, hűlni hagyjuk, majd porcukorral díszítve tálaljuk.
Meggyszósz
2012 május 6. | Szerző: LadyEdna
A meggyszósz egy olyan dolog, ami meg szokta osztani az embereket. Van, aki agyon szereti, és van, aki nagyon utálja. Én személy szerint úgy gondolom, hogy ennek egyetlen oka az, hogy a világ nem ismerkedett még meg azzal a fajtával, amit mi készítünk. Ugyanis én nem holmi liszt ízű borzadványt tudok ám csinálni, hanem olyan csuda finom dolgot, ami bizony eddig mindenkinek ízlett, aki megkóstolta.
Persze úgy tűnhet most, hogy valami nagy csodát fogok itt megosztani, de erről természetesen szó sincsen, nincsen semmi trükk a dologban, legalábbis nem olyan óriási, mint amilyet várna az ember. Egyetlen trükkje van a dolognak egyébként, mégpedig a puding. Bezony.
Hozzávalók:
– 1 meggybefőtt (lehet magozott, magozatlan, ki melyiket szereti jobban)
– 1 eperpuding (a hagyományosat válasszuk, ne a főzés nélkülit)
Elkészítés:
A meggybefőttet feltesszük a levével együtt főni. Közben fél deci tejjel kikeverjük a pugyingot, hogy még véletlenül se legyen csomós. Amikor felforrt a meggy, lejjebb vesszük a lángot, és belekeverjük a kikevert pudingot. Még kábé 2 percig főzzük, amíg jól besűrűsödik, aztán hagyjuk kihűlni, és annyi.
Képet sajnos nem tudok mutatni, mert megettem, mire eszembe jutott:-)
Az a jó egyébként, hogy a meggyszósz másnap jó kis puding állagú lesz, és hidegen valami isteni finom.
Oldal ajánlása emailben
X