Alföldi krumplis tészta

2011 február 12. | Szerző: LadyEdna |

 

Kicsit rendszeridegennek tűnik első látásra ez az étel, hiszen a krumplis tésztától mindenki azt várná, hogy legalábbis paprikás, tehát piros. Na most az alább részletezett verzióban nincsen se paprika, se hagyma, viszont értelemszerűen a krumpli és a tészta maradt:-)

Édesanyámtól tanultam egyébként a receptet, ő hozta magával a Viharsarokból. Szerintem még egy közepesen idomított csimpánz is meg tudja csinálni, tehát nagyon könnyű, viszont nagyon finom és laktató, mindemellett olcsó is, így bátran mondhatom, hogy hó vége felé kiváló megoldás arra a dilemmára, hogy mit is együnk ma?

Mivel alapvetően recept nélkül főzök, és a mértékekre sem adok túl sokat, kicsit össze kellett szednem magam, hogy mégis miből menyi kell, de azt hiszem jól vettem az akadályt. Na és akkor lássuk.

ALFÖLDI KRUMPLIS TÉSZTA

Hozzávalók:

Az alábbi mennyiséget három  nagyétkű, vagy négy normálétkű emberre számoljuk:

9-10 db kisebb szem krumpli
1 nagy csomag széles metélt (ha nagyon kifinomultnak akarunk tűnni, akkor tagliatelle)

És ennyit a hozzávalókról:-D

Elkészítés:

Először is a krumplit össze kell vágni kb. 1×1 centis kockákra. Ha 2×2-es lesz, az sem probléma, de túl nagyra ne vágjuk, mert nem fog rendesen megpirulni. Ezzel egy időben, vagy utána vagy előtte, teljesen mindegy, meg kell főzni a tésztát.

Miután mind a kettő megfőtt, fogunk egy teflonserpenyőt, amit a lehető legmelegebbre hevítünk olyan két-három evőkanál olajjal. Több nem kell, különben tocsogni fog az olajban, és itt nem ez a cél, hanem hogy szépen megpiruljon.

Miután a serpenyő felmelegedett, belerakunk egy adag krumplit, és annak a tetejére egy adag tésztát. Serpenyőtől függ, hogy mennyi fér bele, a lényeg annyi, hogy kényelmesen lehessen kavargatni. És innentől kezdve annyi a dolgunk, hogy hagyjuk szépen lepirulni helyenként a tésztát és a krumplit, és egészen addig pirítjuk, míg majdnem az egész nem kap aranybarna színt. Lesznek benne olyan részek, amelyek nem fognak megpirulni, amivel nincs is semmi gond, hiszen ebben az ételben pont az a jó, hogy néhol nagyon puha, néhol pedig ropogós. Bevallom őszintén, én nagyon szeretem, mikor vannak benne olyan részek, amik kimondottan égettek, de hát ez ugye én vagyok, egyáltalán nem kötelező.

Természetesen a fenti műveletet addig folytatjuk, míg a tészta meg a krumpli el nem fogy. Én nem szoktam semmit enni hozzá, jól megsózom, és ennyi a fakszni körülötte. Részemről. Lakótársam viszont jól megborsozta és nyakon öntötte tejföllel, neki így ízlett.

Szóval a lehetőségek tárháza végtelen, tessék kikísérletezni:-)