Mustáros lapocka

2011 március 7. | Szerző: LadyEdna |

 Egy kicsit besűrűsödtek most a programok, úgyhogy nem nagyon volt időm írni, de most bepótolom:-)

Szóval, a bevásárlás erősen befolyásolja azt, hogy mit is főzök. Legtöbbször persze csak vásárolok, vásárolok, felpakolom a hűtőt, és abból válogatok. Ennek a legfőbb oka, hogy általában megvásárolom azokat az akciós dolgokat, amiket éppen a boltban látok. Leginkább ez a húsokra igaz, amik ugyan nyilván azért vannak leértékelve, mert le fog járni a szav idejük, de azt tapasztaltam, hogy ha azonnal berakom őket a fagyóba, akkor minimum egy hetet ott simán elvannak a megromlás veszélye nélkül.

Szóval ilyetén módon szereztem magamnak sertés lapockát, amivel kapcsolatban nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mit is szeretnék belőle, de aztán rájöttem, hogy egy kis gombával, és dijoni mustárral kiváló párost alkotnak. Úgyhogy íme a recept:-)

Hozzávalók

– fél kg sertés lapocka

– só, bors, 1 csipet rozmaring

– 3 ek dijoni mustár

– fél kk provance-i fűszerkeverék

– 2 ek olívaolaj

– 1 dl fűszeres olaj. Ezt magam készítem, mégpedig rendkívül bonyolult módon: kell hozzá két nagy fej vöröshagyma, fokhagyma, egész bors, pritamin paprika. Mindezeket belevagdosom egy nagy üvegbe, felöntöm sima étolajjal, és két-három hónapig hagyom állni. Zseniális, és nagyon fel tudja dobni az ételeket. 

A gombához

– fél kg csiperke gomba

– 3 kis fej vöröshagyma

– 2 nagy fej lilahagyma

– 1 ek dijoni mustár

– 1 ek liszt

só, bors, rozmaring

Elkészítés

A húst olyan fél cm vastag darabokra felvágom, és kiklopfolom. Nem nagyon, elég neki néhány suhintás. Na most lehet, hogy barbárnak tűnök, de mivel nincsen húsklopfolóm, így a húst bele szoktam rakni egy műanyag zacskóba, és kalapáccsal rácsapok néhányat. Elismerem, hogy a hagyományos módszer lenne a legjobb, de mivel nekem csak ez áll rendelkezésemre, így ez is megteszi:-)

Miután ezzel megvagyok, meglocsolom a húst két ek olívaolajjal, sózom, borsozom, rászórom a friss – ha az nincs, akkor szárított – rozmaringot, a fűszerkeveréket, valamint a dijoni mustárt, és lehetőség szerint minél jobban belemasszírozom ezt a trutymákot a húsba. A legjobb az lenne, ha pár órát állni hagynám a húst, de nekem erre most nem volt időm, így csak keveset állt a pácban.

Mikor ezzel megvagyok, fogom a húst, és 4-5 evőkanál felhevített olajban, közepes lángon elkezdem fedő alatt pirítani, hogy ne csak süljön, hanem párolódjon is. A húsnak így – az én főzőlapomon – oldalanként kb öt perc kell. Akkor jó, mikor a külseje szép aranybarna, és ha beleszúrok egy villát, akkor könnyen áthatol rajta.

A hús így elég száraz lenne, ezért készítettem hozzá egy gombás mártást is, amihez megpucoltam a fentebb említett hagymamennyiséget, ami elsőre talán soknak tűnik, de ha elég ideig pároljuk akkor nem a szokott hagyma ízt hozza, sokkal inkább hátulról “támogatja” a gomba ízét.

A hagymát 4-5 ek fűszeres olajon, alacsony lángon, fedő alatt elkezdem megpárolni, majd amikor annyira puha, hogy fakanállal könnyedén szét tudom nyomni , majd beleöntöm a megpucolt gombát. Testvérem szereti a gomba tönkjét is, én azonban szívesebben megszabadulok tőle, és csak a kalapját használom fel. A gomba elsőre valószínűleg nem fog beleférni a serpenyőbe, amitől nem kell megijedni, mert pár percen belül annyi levet fog ereszteni, amiben egyrészt megpárolódik, másrészt pedig  a mártásnak is ad egy alapot. A gomba egyébként úgy az ötödére fog összezuhanni, ami így van rendjén. Mindezt még mindig alacsony lángon csinálom. Miközben a gomba párolódik, beleteszem a mustárt, a fűszereket, és a lisztet, ami érződni nem fog, viszont tartást ad a gombának, és nem fog szétfolyni. A fűszerekből annyit érdemes beletenni, amennyi éppen hogy érződik, azért, hogy emlékeztessen a lapocka ízére, de ne nyomja el azt.

A gombának olyan jó negyed óra, húsz perc kell alacsony lángon, hogy megpárolódjon. Akkor jó, ha megkóstoljuk, és van benne még egy kis tartás, de már nem kell túlságosan rágni.

Én sima rizst kínáltam hozzá, de friss kenyérrel és paradicsommal is el tudom képzelni.