Bhokkoli

2011 április 17. | Szerző: LadyEdna |

 Tudni kell rólam, hogy a brokkoli sokáig az ősellenségem volt. Vagy én az övé. Ez csupán nézőpont kérdése. Ebből kifolyólag pedig nem is nagyon ettem, de ha volt rá mód, akkor rá sem néztem. Azt meg egyenesen a világ legnagyobb böszmeségének tartottam, hogy pizzára rárakják.

Aztán valahogy lehullt a hályog a szememről, és rájöttem, hogy bár elég bizarr egy zöldség (mert hát olyan, mint egy minifa, és miért ennék én fát?), rendkívül finom, a hasznos tulajdonságairól pedig ne is beszéljünk.

Most éppen egyébként azért kellett a brokkolihoz folyamodnom, mert a sors furcsa fintora folytán annak ellenére, hogy tornázom, és viszonylag jól eszek, híztam. Persze ezt rendkívül fölháborítónak találtam, hiszem mégiscsak pofátlanság, na de az egy napos erre szánt kiborulást követően úgy döntöttem, hogy márpedig olyan nincs, hogy nem, és nyárra akkor is kurva jól fogok kinézni, ha addig élek.

Nem akarok én itt egyébként fitneszvellnesz blogba átmenni, de eztán igyekszem kevésbé megterhelő ételeket főzni, amit remélem senki nem vesz rossz néven. Mondjuk szerintem kiccsaládomnak azért megfőzöm a magukét, de magamnak igyekszem a lehető legkevesebb ártalmas ételt elkészíteni. (Bár az ártalmassal azért vitatkoznék, hiszen hogy lehet valami ártalmas, ami finom?)

Joghurtos-brokkolis rizs

Hozzávalók

– 1 fej brokkoli (általában fél kg)

– 1 pohár rizs

– fél pohár joghurt

– só, bors, egyéb fűszerek

Na aki azt gondolja, hogy ez egy fantáziátlan étel, az téved. Piszok egyszerű, de mint minden másnál, itt is szinte végtelen a lehetőségek tárháza. Ja, és azt hadd ne mondjam, hogy max negyed óra alatt elkészül Ugyanis van nekem ilyen párolóedényem, amit a lábas fölé helyezve a rizs és a brokkoli együtt főhet-párolódhat.

Azzal kezdünk, hogy a brokkolit rózsáira szedjük, lehetőleg akkorákra, ami megfelel egy falatnak. Ennek a méretét persze mindenki maga döntse el, de én jobb szeretem, ha egy kicsit kisebbek a rózsácskák az illendőnél, de még nem olyan picik, hogy eltűnjenek.

Miután ez megvan, tegyük oda a rizst főni. Nem ajánlanám a zacskós rizst, mert valami miatt annak rettentő vizes íze van, márpedig itt szükség van valami más ízre is a vízen kívül. Szóval egy pohár rizst (teljesen mindegy milyen pohár,  lényeg, hogy utána ezzel mérjük ki a vizet is) közepes lángon annyi olajon elkezdünk pirítani, ami mindenhol beborítja, de nem olyan sok, hogy megüljön a rizs alatt. Ez egy pohár rizsnél olyan négy-öt evőkanál olaj.

A rizst addig kell  pirítani, míg az összes szem, illetve a nagyja kifehéredik, amikor is fel kell önteni két pohár vízzel. A lényeg, hogy ugyanazzal a pohárral mérjük a rizst, meg a vizet is, és a víz duplája legyen a rizsnek, és akkor nem lesz gond.

Miután ez megvan, ezzel nincs is más dolgunk, de még a brokkolival se, ugyanis csak annyit kell tennünk, hogy a párolóedényben a rizs fölé helyezzük, és annyi idő alatt, amíg a rizs megfő, a brokkolink megpárolódik.

Az utolsó lépés pedig, hogy fél pohár joghurtot megsózunk, megborsozunk, és innentől ránk van bízva, hogy még milyen fűszert keverünk bele. Ha intenzív ízeket szeretnénk, rakhatunk bele gyömbért, csillit, ha meg nem, akkor mást. Igazából szerintem a brokkoli elbírja a fűszereket, amiről persze lehet, hogy a képzett szakácsoknak más a véleménye, na de ezért vannak ők ott, én meg itt:-)

Miután minden megfőtt, már csak annyi dolgunk van, hogy minden hozzávalót összekeverjünk, és már élvezhetjük is:-)

(Kép nincs, mert elfelejtettem csinálni, de szerintem mindenki el tudja képzelni:-D)