Halacska

1.0Főzni könnyű:-)https://makoslecso.cafeblog.huLadyEdnahttps://makoslecso.cafeblog.hu/author/LadyEdna-2-2-2/Halacska Történt vala, hogy azon tanakodtam magammal, hogy mit is kéne enni holnap ebédre. Azt tudni kell azonban a teljes történethez, hogy egy nem gyenge családi banzájon vagyok túl, ami azt jelenti, hogy csak akkor nem ettem, amikor éppen valaki nem állt felettem. Ugyanis egyébként valaki mindig tukmált belém valamit, és mivel én szeretem a rokonaim, és nem akartam megsérteni őket, meg is ettem, amit elém raktak. Na de szót se többet. erről. A lényeg, hogy vissza akartam térni a normális - vagy annak gondolt - kis étkezésemhez, hiszen nem ehetek mindig annyit, mintha nyolcasikrekkel lennék terhes. Egyébként ez nem okoz különösebb problémát, mivel alapból változatosan igyekszem táplálkozni. Ilyen alkalmakra szoktam tonhalsalátát készíteni. Ami persze meg van áldva egy bukéval, de szerény véleményem szerint mindenképpen megéri megcsinálni, megenni meg végképp, mert amellett, hogy nagyon finom, remekül eltelít, és nem vágyunk utána semmi nasira, mert minden igényünket kielégíti. Hozzávalók: - 1 tonhalkonzerv (vannak rengeteg pénzért is, de én megelégszem az olcsóbb, egészen pempősre darált változattal is) - 1 fej lila hagyma - egy 10 cm-es darab újhagyma - ugyanekkora darab uborka - 3 szem közepes méretű paradicsom - lencsecsíra (ez abszolút opcionális, nálam pont volt itthon) Elkészítés Először is kezdjük azzal, hogy nem szeretek salátát keverni-kavarni, mert szent meggyőződésem, hogy nem tudom megfelelően összekavarni. Így kisebbségi érzésem kompenzálásaképp fogok egy műanyagtálat - olyan éthordó-tároló-tupperváre típusút - tetővel együtt, és abba aprítom bele a hozzávalókat. Persze a tetejét csak a legvégén tesszük a dobozra, de gondolom ez egyértelmű:-D Én nem szoktam túl nagy hacacárét keríteni az aprítás köré, sikerül, ahogy sikerül, úgysem a szépségre megyünk. Miután a zöldségeket - a csíra kivételével - beleaprítottam a dobozba, fogom a tonhalkonzervet, és leöntöm róla az olajat. Az összes olaj nem fog kifolyni, ami nem is baj, hiszen az az olajmennyiség, amit a hal "megfog" lesz az öntet tulajdonképpen. Én ezért is nem szoktam külön olívaolajat használni, hiszen a tonhalnak finom, ízletes olaja van, ami szerintem tökéletesen megfelel a célnak. Persze aki ragaszkodik egyéb olajhoz, az tegye nyugodtan, csak arra vigyázzon, hogy akkor alaposabban öntse le az olajat a tonhalról, különben elég olajos, nehéz, mondhatni gány salátát fog kapni. Na miután a tonhal is benne van a kis dobozban, egy nagyobb csipet sóval megsózom - ez nálam olyan fél kávéskanálnyit jelent-, megborsozom, locsolok rá két kupaknyi citromlevet, és megszóróm - egy púpos kávéskanálnyi - provance-i fűszerkeverékkel. Akinek utóbbi nincsen otthon, az össze tudja állítani az alábbi fűszerekből: rozmaring, oregánó, bazsalikom, kakukkfű, levendulavirág. Egyébként ha a levendulavirág kimarad belőle, szerintem az sem tragédia. És miután mindez benne van, fogom a tetőt, jól rászorítom a dobozra, és elkezdem összerázni, akárcsak egy jobb mixer. Szerintem így jobban össze lehet dolgozni, mintha villával nekiállnék átforgatni. Mikor már úgy vélem, hogy elég jól összeráztam, fogok egy marék csírát, azt is beledobom, és azzal is összerázom. És slussz. Ennyi. Nem egy nagy vászisztdász, de igen nagyon finom. Főleg rozskenyérrel. Már mér fenomenális:-D És mivel technikai hátteret is kaptam a tevékenységemhez, most már képet is tudok mellékelni:-D Nehogy azt higgyétek, hogy csak szövegelek:-D (A fényképeimért viszont nem vállalok felelősséget, mert nem vagyok egy Robert Capa:-D) <center><img src="https://makoslecso.cafeblog.hu/files/FOonykOop0032.jpg" class="blogkep" align="middle"></center> rich