Hozzávalók

2011 február 21. | Szerző: LadyEdna |

 Nem tudom ki hogy van vele, de én alapból sikítófrászt kapok, mikor egy főzőműsorban a kedves szakács előránt a hűtőből egy kiló parmezánt, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, közli, hogy ez maradék, majd belereszeli az ételbe, amit meghint egy kis sáfránnyal is. Félreértés ne essék, nem ezen hozzávalók kulináris értékét akarom én elvitatni, de lássuk be, hogy egy normális háztartásban jó, ha évente van egy kis darab parmezán. Persze a felső tízezer konyhájáról nem óhajtok nyilatkozni, hiszen társadalmi szakadékoknál fogva még egyben sem jártam.

A legbosszantóbb ebben az egészben persze az, hogy míg mindenféle egzotikus hozzávalót preferálnak a menő szakácsok, addig az egyszeri lánynak (vagy fiúnak) azért korántsem biztos, hogy a különleges hozzávalókkal kéne kezdenie. Persze lehet otthon azt is tartani, de egy gramm sáfránnyal (amit majdhogynem aranyárban mérnek) azért még nem megy sokra az ember gyermeke.

Ezért gondoltam összeállítok egy kis listát arról, hogy mi az, ami mindig jó, ha van otthon. A korábban felvázolt ételek is olyanok, amiket ezekből a hozzávalókból (kis kiegészítéssel persze) el lehet készíteni.

Szóval, ami nem árt, ha mindig van otthon:

– liszt (mert egy kis langyos vízzel és olajjal máris hamis tortilla tésztát lehet belőle gyúrni, amit meg lehet tölteni rengeteg finomsággal)

– tészta (én személy szerint a pennét szeretem, mert az jó sok szaftot felszív, és elég sok ételhez jó, míg a spagetti felhasználhatósága elég véges)

– krumpli (a sült krumpli azért elég egyszerű, de egy jó kis lapcsány, vagy terc, vagy tócsni bármikor készíthető belőle)

– vörösbab konzerv (a babpürét még pirítósra kenve is élmény fogyasztani)

– vöröslencse (amiből elkészíthető a Pumácska által lentebb vázolt leves)

– hagyma (vörös, lila, fokhagyma, újhagyma, mert én még az édességeken kívül nem nagyon találkoztam olyan étellel, aminek megártott volna)

– rizs (mert jól megfűszerezve még önmagában is megállja a helyét, de akár egy gyors rizottót is összedobhatunk belőle.

Aztán persze ott vannak a különböző ízesítők is:-) Mint például a pirosarany, a mustár (nekem személy szerint a dijoni a kedvencem), majonéz (amiből kapható light, omega 3 zsírsavas is a fittek kedvéért), a ketchup (mert akármennyire is ellenzik néhányan, egy gyors szendvicsre néha ráfér), a torma (mert szeretem).

Amit én személy szerint még mindig tartok itthon az a savanyúság, egyrészt mert egészséges, másrészt mert kiváló szintén szendvicsbe is. Mert hadakozhatunk ellene, de nem nagyon van olyan ember, akinek van ideje mindig főzni valamit, és ilyenkor szerintem bőven megteszi egy jól összeállított szendvics is.  Persze ha mindenáron egészségesek akarunk lenni (és miért ne akarnánk?), akkor válasszunk ehhez teljes kiőrlésű, vagy rozskenyeret (ez megint csak az én kedvencem).

Na és akkor még a fűszerekről nem is beszéltünk ugye, amikbe én személy személy szerint szerelmes vagyok:-) De komolyan, bámulatos, ahogy ezek a kis darab növények hogyan változtatnak meg egy ételt. Ami nálam mindig van itthon: só, bors, oregánó (ami egyébként szurokfű néven nálunk is megterem, viszont a rossz hír, hogy étvágygerjesztő hatása van), bazsalikom, curry, köménymag, őrölt kömény, rozmaring (ezt mondjuk magam nevelgetem, kíváncsi vagyok meddig fog élni), koriandermag, szárított chilli, petrezselyemzöld (a legjobb a friss, de ha nincs megalkuszom a szárítottal is), aztán van egy provance-i fűszerkeverék, amihez még ragaszkodom. Utóbbi egyébként fűszermalomban van, és van benne levendula is, ami nekem külön gyönyört tud okozni.

És nagyjából ennyi. Ezekkel a hozzávalókkal már van egy remek kiindulási alapom, amiből aztán egy kis (tényleg kicsi) bevásárlással egészen tüchtig dolgokat tudok alkotni.

Na de hogy ne legyen hiábavaló a fent leírt sok okosság, a kiemelt ételek receptjét le is írom:-)