Körtés-csokis finomság
2012 február 4. | Szerző: LadyEdna
A lentebb bemutatott gőzölt pudingban amellett, hogy roppant egyszerű, az a legjobb, hogy olyan alaptésztája van, amit aztán variálhatunk kedvünk szerint. Én valamelyik nap akartam sütni valami finomat, ugyanis babalátogatóba mentem barátnőmhöz, akinek egy három hónapos kisbaba mellett a legkevésbé sincs ideje házi finomságokat gyártani, így gondoltam meglepem valamivel. Bogarásztam is a receptek között, de mindegyik olyan volt, amihez legalább egy olyan hozzávaló kellett volna, ami egyáltalán nem volt itthon, boltba menni pedig egyáltalán nem volt kedvem.
Na gondoltam, akkor nem variálok én itt össze-vissza, hanem kikeverem a legegyszerűbb tésztát, és feldobom egy kis körtebefőttel és csokival. Mert hogy ezek viszont voltak itthon.
Hozzávalók:
– 15 dkg vaj (vagy sütőmargarin, én utóbbit szoktam inkább használni)
– 15 dkg liszt
– 1 púpos teáskanál sütőpor (itt meg a szódabikarbóna lehet opcionális verzió)
– 3 tojás
– egy fél narancs leve és héja
– egy teáskanál mézeskalács fűszerkeverék (ha épp nincs otthon, akkor egy kis faháj-szerecsendió kombó is megteszi. A szerecsendiót egyébként érdemes otthonra beszerezni, mert elsőre drágának tűnik ugyan, de egy csomag – amiben olyan négy, öt darab van – majd egy évig elég.)
– 2 kanál méz (ha nincs otthon, akkor ki lehet hagyni, ez már igazán csak nüansznyi feljavítás)
– 1 csomag vaníliás cukor
– körtebefőtt (hogy ebből mennyit teszünk bele, ízlés kérdése. Ha nincs otthon körte, akkor helyettesíthetjük bármilyen olyan gyümölccsel, ami elég kemény, és nem mállik szét a sütés során, pl. keményebb fajta almát. De ha nagyon akarjuk, rakhatunk bele akár mazsolát, aszalt barackot is.)
– kb. 10 dkg étcsokoládé széttörve
Elkészítés:
A lentebb vázolt módon úgy kezdünk, hogy begyújtjuk a sütőt. Nekem a legjobban ez a módszer vált benne az ilyen egyszerű sütiknél, tudniillik, hogy negyed óráig legnagyobb lángon melegítem a sütőt, utána a legalacsonyabbon megsütöm a sütit, de ezt mindenkinek magának, a saját sütőjénél kell megtapasztalnia. Mindenesetre ha valaki az én módszeremet követi, akkor nagyon nem lőhet mellé.
Na miután megvagyunk a sütő begyújtásának borzasztó bonyolult műveletével, következik a tészta összeállításának még annál is sokkal bonyibb metódusa.
Először is a puha vajat (margarint) összedolgozzuk a cukorral, és a tojásokkal, egészen addig, míg viszonylag homogén masszát nem kapunk. Aztán ehhez hozzáadjuk a mézet, a fél narancs levét, és héját, valamint a vaníliás cukrot. Ezt is szép egyneműre keverjük, ha közben kis buborékok keletkeznek a masszában, annál jobb.
Olyan öt percnyi keverés után (mert ennyi elég neki, túlzásokba meg ne essünk, hacsak nem nagyon muszáj), hozzáadjuk a lisztet,sütőport, és a mézeskalács-fűszerkeveréket. A liszt hozzáadása után egy még keverhető, de nem folyós tésztát kell kapnunk. Ha nagyon híg lenne, tegyünk hozzá még nyugodtan lisztet, hiszen lisztje, gyártója válogatja, hogy melyik hogy viselkedik a többi hozzávalóval. De ez meg már kémia, és mivel én sem nagyon értek hozzá, hagyjuk is:-)
Mikor szépen összeállt a tésztánk, fogunk egy magasabb falú tepsit, és kibéleljük alufóliával. Mondhatnám azt is, hogy kivajazzuk és lisztezzük, de mivel ott kerülöm a mosogatást, ahol tudom, inkább az alufóliát javaslom, mert azt csak kikapom a tepsiből, amit aztán eltörlök egy konyhai papírtörlővel, és pikk-pakk tiszta is:-) Merthogy segíts magadon, Isten is megsegít ugye.
Miután kibéleltük a tepsit, beleöntjük a tésztát, amit igyekszünk egyenletesen eloszlatni. Aztán következik a legjobb, a dekorálás. Lehet csak úgy rusztikusan is beledobálni a körtét, és az összetört csokit, de én éppen rendszerező hangulatban voltam, úgyhogy a következőt gyártottam.
Még egyszer: sütőt lehalkítani!!!!
Sütőtől függően lehet több vagy kevesebb a sütési idő, de min. 20 perc azért kell neki. Akkor van kész, mikor szép barna színe van, és kellemesen illatozik.
Ha elkészült, akkor nincs mád dolgunk, mint felvágni, és jól megenni az egészet:-)
U.i.: barátnőmnek nagyon ízlett. Legalábbis ezt mondta, de mosolygott is közben, úgyhogy azt hiszem igazat mondott:-)
Gőzölt puding
2012 január 29. | Szerző: LadyEdna
Helyesebben szólva gőzölt piskótáról van szó, de a korábban említett, és általam a rajongásig kedvelt River Cottage télen-nyáron-akármikor-bármikor című sorozatban láttam, amely angol ugye, és az angolok hajlamosak a desszertek nagy részét elegánsan puddingnak titulálni, így maradtam én is az eredeti elnevezésnél.
Na de nem is ez a lényeg, hanem maga a recept ugye. Nagyon fontos, hogy még mielőtt bárminek is nekiállnánk, izzítsuk be a sütőt a legmagasabb fokozatra (de legalább 200 fokra), hogy az alatt a kb. tíz perc alatt, amíg összeállítjuk a tésztát, kellően átforrósodhasson. Miután ezzel megvagyunk, neki is állhatunk elkészíteni a kis cuccot:-)
Hozzávalók:
– 1 citrom leve és héja
– 1 narancs leve és héja
– 10-10 dkg cukor
– 10 dkg vaj (de a sütőmargarin is tökéletesen megteszi)
– 10 dkg liszt
– 2 tojás
– fél csomag sütőpor
– egy csomag vaníliás cukor (én tudom, hogy mostanában a vaníliarúd a trendi, és afelől sincs semmi kétségem, hogy sokkal, de sokkal finomabb, mint a gagyi kis vaníliás cukor, de egyrészt nincs rá pénzem, másrészt pedig eszem ágában sincs kiadni darabjáért 5-600 forintot. Amint lemegy az ára a darabonkénti 200 forintra, természetesen én leszek a legnagyobb rajongója. Na meg aztán ha gyerekkoromban jó volt a vaníliás cukor, akkor most is jó lesz.)
És ennyi:-) Mint látható, még csak drágának sem mondható.
Elkészítés:
Keresünk egy kb 15 cm átmérőjű kis lábast, vagy hőálló tálat, amiben elkészíthetjük az alkotmányt. Én azért szeretem jobban lábasban sütni, mert így csak egy edényt koszolok, és az, hogy kevesebbet kell mosogatni, nem elhanyagolható tény ugye. A 15 cm-es átmérő azért fontos, mert ha szélesebb edénybe rakjuk, akkor a kis pudingunk nemes egyszerűséggel egy lapos izéhez fog hasonlítani, és közel sem lesz annyira guszta, mintha hagytuk volna szépen megemelkedni.
Miután megvan a kis lábasunk, lereszeljük a citrom és a narancs héját, és az egyik felét beleöntjük a lábasba, a másik felét pedig félretesszük, hiszen az majd a tésztába kell. Miután lereszeltük a héjat, kifacsarjuk a két gyümölcs levét, és az megy a citrom- és narancshéj mellé, 10 dkg cukorral egyetemben. Ez így elsőre ijesztő lehet, de a cél egy elég sűrű szirup lenne.
Ha mindezek (citrushéjak, azok leve, valamint a cukor) benne vannak a lábasban, felrakjuk a tűzhelyre közepes lángon, és jó tíz percig, negyed óráig melegítjük közepes lángon. Néha kavargassuk meg, és ügyeljünk arra, hogy soha ne forrjon. Amennyiben azt észlelnénk, hogy elkezd barnulni (a cukor elkezdene karamellizálódni), akkor vegyük le a tűzről, mert arra semmi szükség. De nem hiszem, hogy ez be fog következni, csak gondoltam szólok:-) Na ennyit a szirupról, mert amíg az elvan magában, a tésztát meg lehet csinálni.
A tésztához pedig először is szükségünk lesz a vajra és a cukorra, amit habosra keverünk együtt. Én 10-20 sec-re be szoktam rakni a vajat a mikróba, mert ha nagyon hideg, egy rémálom kikeverni. Miután ez megvan, mehet bele az előzőleg habosra kevert két tojás. A sorrend azért fontos, mert a vajas cukorba szinte lehetetlen belekeverni lisztet. Na szóval miután a vajat, a cukrot, és a tojást kikevertük, beleöntjük az átszitált lisztet, a fél csomag sütőport, valamint a vaníliás cukrot, és a maradék citrushéjakat.
A végén egy jól kenhető, de semmi esetre sem folyós tésztát kell kapnunk. Ha nagyon folyna, akkor tegyünk bele még egy kis lisztet.
Mindeközben a citrusos szirup is szépen elkészült, amit leveszünk a tűzről, és pár percig hagyjuk hűlni. Közben előveszünk egy olyan magasfalú tepsit, amibe belefér a kis lábosunk, és beleállítjuk, utána pedig beleöntjük a tésztát a lábasba. Nem kell megijedni, mert nem fogja beteríteni az edényt a tészta, a szirup a szélén ki fog lógni, ahogy az a képen is látszik.
Ezt követően a lábast lefedjük alufóliával, a tepsit pedig félig öntjük forró vízzel, majd betoljuk a sütőbe, és ennyi. A sütőt, amint beraktuk a kis szeretetcsomagunkat, levesszük a legalacsonyabb fokozatra. És innentől kezdve semmi dolgunk, két órán keresztül rá sem kell hederítenünk.
Nagyon fontos, még egyszer: sütőt levenni a legalacsonyabb fokozatra!!!!
A két óra elteltével kivehetjük, és akkor meglátjuk, hogy milyen szépen felemelkedett a tészta.
Ha kiszedtük a sütőből a kis süteményünket, várjunk pár percet, míg hűl egy kicsit, majd fejjel lefele borítsuk rá egy tányérra, és így az alján található szirup a tetejére kerül, mintegy beépített szószként.
Jó étvágyat:-)
Narancszselé
2012 január 26. | Szerző: LadyEdna
Na visszatértem:-) Azt hiszem egy fél élet nem lenne elég elmesélni mit is ügyködtem én az elmúlt pár hónap alatt, de mivel nyilvánvalóan senkit nem feszít szét a kíváncsiság, inkább hagyom is a francba, és idefirkantok valami normálisat.
Szóval a narancszselé. Tudni kell rólam, hogy képes vagyok orrvérzésig TV Paprikát nézni (ugyanez igaz egyébként a River Cottage sorozatra is, bármely csatornán adják is), ahol is leadták Jamie (Oliver) karácsonyi ténykedését, aminek során alkotott egy mandarinzselét, amit én átköltöttem narancsra.
Hozzávalók:
– fél liter narancslé (szerintem semmi szükség a 100 %-osra, mert a rostoknak itt nincs nagy szerepe, és a hígabb szebben mutat megkocsonyásodva is)
– 2 kis zacskó zselatin (én kerülöm a lapzselatint, mert rossz tapasztalataim vannak vele. A zacskón mindig ellenőrizzük, hogy mennyi folyadék megszilárdítására elegendő az adott mennyiség, és akkor nem lőhetünk mellé)
– őrölt gyömbér, fahéj, szerecsendió
– 10 dkg cukor
– 2 ek méz
Elkészítés:
Roppant bonyolult művelet következik, mindenki nagyon figyeljen:-)
Felrakjuk a narancslevet a tűzre 10 dkg cukorral és 2 evőkanál mézzel melegedni. A méz opcionális, semmit nem veszít a dolog az élvezeti értékéből, ha kimarad. A narancslevet 20 percig főzzük, ha nagyon bugyogna, vegyük lejjebb a lángot. Forrhat a lötyi, de azért ne lobogva főzzük.
Mindeközben ízesítjük a fűszerekkel, mindegyikből annyit tegyünk csak bele, amennyi éppen meglátszik, ha beleszórjuk. Ha nagyon mértékegységet akarok mondani, akkor legyen egy késhegynyi mindegyikből.
Na miután szépen rotyogott vagy 20 percig, levesszük a tűzről, és belekeverjük a zselatint, amit előtte 4-5 ek narancslével kikevertünk. A zselatint a legcélszerűbb habverővel belekeverni, mert így elkerülhetjük, hogy csomós legyen.
És miután mindezzel megvagyunk, pohárkákba töltjük, berakjuk a fagyóba két órára, aztán pedig szépen megesszük:-)
Én töltöttem befőttesüvegbe, és bevittem a munkahelyre, mert sokáig eláll, így napokig megvan a kis desszertem, ami mégiscsak jobb, mintha betömnék valami csokit. Tejberizzsel pedig egyenesen zseniális:-)
Ja, a kis darabok benne narancsdarabkák, mert éppen volt kedvem pepecselni vele.
Gyümölcskrémes
2011 február 20. | Szerző: LadyEdna
Ezt az édességet is édesanyámtól tanultam még egészen zsenge lyánykoromban, mert mikor ünnep volt, vagy hétvégén, vagy bármikor, mindig sütött valamit, én pedig imádtam mellette sürgölődni a konyhában. Kezdetben persze csak az egyszerűbb dolgokat kevergethettem meg, de aztán szépen lassan már a komolyabb dolgok is “megengedettek” voltak számomra.
Édesanyámtól tanultam meg egyébként hibátlan piskótát sütni is, és a mai napig nem értem, hogy valakinek hogy nem sikerül megcsinálnia. Bár múltkor Datocskával megvitattuk, hogy vannak azért elég durván rossz receptek, amiknél az a csoda, hogy ha sikerül.
Na szóval akkor lássuk a lényeget:
Hozzávalók:
– 14 tojás
– kb. 30-35 dkg cukor
– 20 dkg liszt
– 1 cs. (25 gr-os) zselatin
– búzadara
– gyümölcs (ez télen konzervgyümölcsöt jelent, nyáron pedig valamilyen édes idénygyümölcsöt. Én személy szerint konzervből a barackot ajánlanám, frissen pedig az epret vagy a málnát).
Elkészítés
A 6 tojás sárgáját 6 lapos evőkanál cukorral habosra kell keverni, ami annyit tesz, hogy egészen addig kell robotgéppel keverni, míg a massza majdnem fehér lesz, és kis buborékok lesznek benne. Általában ez tovább tart, mint a fehérje felverése, úgyhogy ettől nem kell megijedni, nem a tojás hibája. Akkor jó a sárgája, amikor már nem érezni benne a cukrot kóstolás közben, az teljesen felolvadt. Miután megfelelő lett a tojás, hozzákeverünk 6 nem túl púpos evőkanál lisztet, és egy késhegynyi (vagy egy kis kávéskanál) szódabikarbónát vagy sütőport, és azt beleforgatjuk a sárgájába, amiből így egy viszonylag száraz és sűrű krém lesz.
Szerintem ilyenkor már érdemes bekapcsolni a sütőt, közepes hőmérsékletűre, villanytűzhely esetén 160-165 fokra, mert így a sütő pont addigra lesz meleg, mire nekünk arra szükségünk lesz.
Ezek után kemény habbá verjük a fehérjét, és beleforgatjuk a sárgájába. Sokkal könnyebb úgy, hogy először a fehérjéből kiveszünk egy darabot, és azt durván forgatjuk bele a sárgájába, ami ezáltal fellazul annyira, hogy utána könnyebb legyen finoman beleforgatni a többit.
Ha ezzel megvagyunk, akkor egy kivajazott tepsibe rakjuk a masszát, és berakjuk a sütőbe. Sütőtől, és attól függően, hogy milyen magas falú tepsibe raktuk, kell neki olyan 15-20 perc. Negyedóránként mindenképpen ellenőrizzük le egy tű segítségével, hogy megsült-e. Ha nem ragad tészta a tűre, akkor a tésztánk tökéletes lett. Ha aranybarna a teteje, az ne tévesszen meg, mert nem biztos, hogy a belseje attól megsült. Ha esetleg olyan a sütő, hogy egyik fele jobban melegít, akkor erre figyeljünk, és forgassuk a tésztát, hogy kb. minden oldalról egyenletesen érje a hő.
Mialatt a tészta sül, vágjuk fel a gyümölcsöt kis, nem túl vastag karikákra.
A krémes krém elkészítése biztos bonyolult dolognak tűnhet, de ez badarság, borzasztó egyszerű elkészíteni, és még annak is ízlik, aki a cukrászdai krémes krémet nem szereti.
Ehhez szükségünk lesz egy lábasra, amibe beleütjük a maradék nyolc tojás sárgáját, 10 dkg cukrot (ha nincs mérlegünk, akkor két púpozott evőkanállal, ugyanis egy púpos ek. 5 dkg-nak felel meg), 5 dkg lisztet, egy csomag zselatint, és fél liter tejet. Ezt közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, míg csomómentes nem lesz. Általában akkor jó, mikor bugyborékolni kezd. Ha ez megtörténik, húzzuk le a tűzről, engedjük a mosogatóba hideg vizet, és állítsuk bele a lábast, hogy minél előbb lehűljön, ugyanis ahhoz, hogy bele tudjuk keverni a felvert tojásfehérjét, maximum kézmelegnek szabad lennie.
Míg hűl a krém, verjük fel a nyolc tojás fehérjét, amit amint a tészta langyosra hűlt, óvatosan keverjünk bele a már korábban leírt széles mozdulatokkal.
Ha mindezekkel megvagyunk, akkor már nincsen más hátra, mint összeállítani a süteményt.
Ehhez a piskótát helyezzük egy tálra, és vékony rétegben szórjuk meg búzadarával, hogy a gyümölcs levét megfogja, és az ne áztassa szét a remekművet. Ez után jöhet a gyümölcs egy rétegben, a tetejére pedig a krém.
Ahhoz, hogy a krém ne folyjon szét, érdemes magas falú edénybe helyezni az egész remekművet, egy magas falú jénai tökéletesen megteszi, hiszen az is cél, hogy látszódjon a remekmű, mert amellett, hogy isteni finom, még szép is.
Miután kész vagyunk a rétegezéssel, és a maradék krémet kinyaltuk a tálból (jó, ez nem kötelező, de sajnos én ragaszkodom hozzá:-)), rakjuk hűtőbe kb. egy éjszakára. Mondjuk minden tiszteletem azé, aki ki bírja várni, ugyanis nálunk ez a sütemény összesen nem él 24 órát, pedig tényleg egy éjszaka után igazán finom.
Jó étvágyat:-)
Smarni
2011 február 20. | Szerző: LadyEdna
Emlékszem évekkel ezelőtt valamelyik gyorskaja gyártó piacra dobott egy császármorzsa márkát, amire én azonnal rá is haraptam. Volna. Ugyanis mivel falun laktunk, éppen abban a pillanatban igen nehéz lett volna beszerezni, márpedig étel terén olyan vagyok, hogy add Uram, de azonnal. Szóval előszedtem otthon az egyik szakácskönyvünket, hátha találok receptet. És igen, találtam, ezért neki is álltam kapásból megcsinálni. Azóta a smarnim közkívánat tárgya, és testvérem például, aki híresen finnyás, csak ezt hajlandó megenni.
Hozzávalók mondjuk négy személyre (az adag növelésénél vagy csökkentésénél mindig a tojásokat vegyük alapul: pl. 3 tojás, akkor mindenből három kell, és így tovább)
-
6 tojás
-
6 dl tej
-
6 dl liszt
-
1 csomag vaníliáscukor
-
1 csipet só
Elkészítés:
A tojásokat szétválasztjuk, és a sárgáját a tejjel, vaníliáscukorral , sóval és a liszttel simára keverjük. Ezután kemény habbá verjük a tojásokat, a fehérjét széles mozdulatokkal belekeverjük a sárgájába, úgy, hogy ne törjük össze.
Lényegében majdnem olyan, mint a palacsintatészta, csak itt a fehérjét fel kell verni, mert ettől fog szépen megemelkedni egy kicsit, és nem lesz olyan lapos, mint a palacsinta.
Miután ezzel megvagyunk, serpenyőben olajat hevítünk, és egy-két merőkanálnyi adagot sütünk meg egyszerre. Én hagyni szokat az elején, hogy az alja kicsit megpriuljon, mert így utána könnyebb darabolni a serpenyőben, és így szép morzsás lesz. Addig kell sütni, míg szép aranybarnák nem lesznek a kis morzsadarabok.
És ennyi a ngy trükk. Ha nincs kedvem sokat bíbelődne vele, akkor nem verem fel külön a fehérjét, de a tökéletes eredmény érdekében azért muszáj, mert így lesz az igazi.
Tálalhatjuk porcukorral, lekvárral. Lakótársam megjegyezte, hogy mazsolával szereti, és pont mikor kezdtem volna aggódni, hogy nem ízlik neki, akkor vettem észre, hogy már harmadszorra markol bele a még forró édességbe:-) Szóval még ezt a kritikust is megnyertem magamnak.
Hideg napokon egyébként kimondottan üdítő édesség, tévé előtt egy nagy pohár tejjel.
Jó étvágyat:-)
Szilváslepény
2011 február 13. | Szerző: LadyEdna
Bár nem mondhatnánk, hogy szilvaszezon van éppen, de köszönhetően a balatoni telkünkön egyetlen túlélőként gyümölcsöző szilvafánknak és annak a ténynek, hogy egy hatalmas mélyhűtővel rendelkezem, melyet anyukám telepakolt szeptemberben szilvával nem okoz gondot ezt a nagyon egyszerű és még annál is finomabb süteményt elkészíteni.
Eddig mindig óriási sikert aratott, és még apukámtól is megkaptam azt a bókot, amit eddig csak a Hamami által készített linzer érdemelt ki, miszerint: édes fiam (!) ez mennyei!
Nézzük a hozzávalókat:
25 dkg margarin
25 dkg cukor
30 dkg liszt
csomag sütőpor
4 tojás
3 marok dió, amit ledarálunk
fahéj
szilva
Ami a lisztet illeti én graham lisztet szoktam hozzá használni, mert nagyon jól passzol ehhez az ízvilághoz és sokkal egészségesebb is, mint a finomliszt.
És hogyan is készül ez a csoda?
Íme :
1.) Veszünk egy nagy tálat, abba beletesszük a kimagozott, félbevágott szilvákat (én még fagyztás elött félbevágom és úgy teszem el, így sokkal egyszerűbb vele dolgozni) és fahéjjal, illetve 4-5 kanál cukorral megszórjuk. Ezt hagyni kell összeérni, amíg levet ereszt.
Ezt a lépést én még a fagyos szilvákkal szoktam megtenni, és így a fahéjjal, cukorral együtt enged ki a szilva és ereszt isteni finom levet.
2.) Egy másik tálban a cukrot a margarinnal, a tojásokkal összekeverjük, hozzáadjuk a lisztet a sütőport és a darált diót is. A szilvalevének a felét is hozzáadjuk a tésztához.
3.) Egy közepes méretű tepsit kivajazunk és kilisztezünk majd beletesszük a masszát, szépen elsimítgatjuk. A szilvákat szépen sorban ráhelyezzük a masszára és a levének a másik felével meglocsoljuk az egészet.
4.) Előmelegített sütőben 160 fokon kb. 40 percig készre sütjük.
Jó étvágyat hozzá!
Datocska
Hm
2011 február 12. | Szerző: LadyEdna
Történt vala, hogy a boltba betérve az újságos állvány felé vettem az irányt, mert valahogy jobban vonzódóm a papíron lévő dolgokhoz, mint azokhoz, amik bitekben meg bájtokban vannak megadva. Én már csak ilyen maradi vagyok na. Vettem egy “főzős” újságot, mert gyűjtöm őket. Nyilvánvalóan a nagy részét sosem fogom felhasználni, de megnyugtat a tudat, hogy ha valami érdekességre vágynék, van hova nyúlnom.
Ebben az újságban találtam az alábbi receptet.
BELGA SÖRÖS FÁNK
Hozzávalók:
2,5 dkg vaj
1 dl tej
2 dkg élesztő
40-50 dkg liszt
1 tojás
1 tk. cukor
1 dl világos sör
Elkészítés
A tejet meglangyosítjuk, és belemorzsoljuk az élesztőt. Én a mikróban melegítettem a tejet egy vastag falú kerámiaedényben, ami megtartja a hőt, és annak érdekében, hogy meleg is maradjon, betakartam alufóliával. Kb. 10 perc kell neki, amíg szépen felfut.
Mindeközben megolvasztjuk a vajat, amire szerintem szintén tökéletesen megfelel a mikró. Én személy szerint fele vaj, és fele margarin kombinációját használtam, és nem ártott meg neki, de aki ragaszkodik a vajhoz, az tegye nyugodtan:-) Ezek után szétválasztom a tojást, a sárgáját a cukorral nagyjából kikeverem, a fehérjét azonban félreteszem, és később verem fel, különben összeesik.
Miután előkészültünk, öntsünk bele egy nagy keverőtálba olyan 45 dkg lisztet, majd vájjunk kis mélyedést a közepébe, és először öntsük hozzá a tejes élesztőt, majd jól dolgozzuk össze. Ezt ismételjük meg a vajjal, a tojássárgájával, és a sörrel. A lényeg, hogy olyan tésztát kapjunk, ami mindent összeszed a tál széléről, mondhatni fényesre törli azt. Ha kevés lenne a liszt, akkor óvatosan adagoljunk még hozzá.
Mindennek a végén egy puha, könnyen formálható, de stabil tésztát kell kapjunk, amit letakarva az előírt egy óráig meleg helyen kell dagasztani. Az 1 óra végére kb a duplájára fog dagadni. Miután megdagadt, beleadagoljuk a felvert tojásfehérjét, adunk még hozzá lisztet, ha kell.
Az olajat felforrósítjuk annyira, hogy ha beledobunk egy kis darab tésztát, akkor az bugyborékolva kezd el sülni. Én kézzel szaggattam ki, kis gombócokat formáztam, majd kilapítottam őket, mint ha kis pizzatészták lennének. Két perc alatt tényleg átsül, egy percenként kell megforgatni.
A problémák az eredeti receptben 😀
Az eredeti recept szerint az élesztőt csak bele kell dobálni a langyos tejbe, és mehet is a lisztbe. Olyan nincs, hogy az élesztőt beledobáljuk a tejbe, aztán ukkmukkfukk mehet is bele a tésztába. Annak kell legalább 10 perc, amíg szépen “felfut”, vagyis felhabosodik. Ezt nagyon könnyű megállapítani, mert amikor beletesszük az élesztőt a tejbe, lesüllyed az aljára, azonban mikor elkezd működni benne az élesztőgomba, akkor valamennyi feljön a tetejére, és felhabosodik. Általában akkor jó, mikor elég gusztustalanul néz ki, és leginkább úgy néz ki, mintha valaki belerakta volna a rókabőrt a tejbe. Ezen cél eléréséhez egyébiránt nem árt egy kis cukor sem.
Szerintem nem kell ehhez robotgép, kézzel is nagyon jól össze lehet dolgozni az alapanyagokat.
Az eredeti recept szerint 20 dkg liszt kell hozzá. Ezzel a lisztmennyiséggel kb. egy jó híg massza fog kijönni, de semmi esetre sem egy szép, puha kelt tészta. Volt is meglepetés, mikor ráeszméltem, hogy ez a mennyiség nem stimmel. No de sebaj, borítottam én a lisztet:-D
Én a cukrot elkeverném a tojássárgájával, meggyorsítva ezzel a cukor felolvadásának folyamatát.
A vajjal nem volt problémám:-D
A tojásfehérje utólagos hozzáadásával meg úgy voltam, hogy furcsálltam, na de nem nagyon ronthat rajta, így ezen nem változtattam. Amúgy ennek a folyamatnak az eredménye még több liszt hozzáadása lett. Ebből a tésztából akkor sem lehetett kanállal szaggatni, ha meggebedtem.
Összességében elmondható, hogy nagyon finom, viszont melegen senki ne fogyassza, én ugyanis elkövettem ezt a hibát, aminek egy elég kiadós gyomorfájás lett az eredménye:-)
Most utána olvastam a neten, és van, ahol 2 dkg lisztet írnak, szóval valami tényleg nem stimmel:-D
Almás batyu
2012 február 5. | Szerző: LadyEdna
Mit mondjak, újabb egyszerűséggel bővült a kis repertoárom. Nem tudom mennyire jön át itt egyébként, de a legritkább esetben tervezek előre sütés-főzés miatt, leginkább csak kinyitom a hűtőt, és feldolgozom, amit ott találok.
Jelen esetben ez olyan 10 szem alma, és egy doboz fagyasztott leveles tészta volt. Mit volt mit tenni, megsütöttem hát:-)
Hozzávalók:
– 1 csomag leveles tészta (én sparosat vettem, hat db olyan 10×20-as tésztalap van benne. Gyorsfagyasztott egyébként, szerintem érdemes egyet a fagyóban tartani.)
– 8-10 szem közepes nagyságú alma
– 1 púpos teáskanál fahéj
– 1 evőkanál porcukor
– 1 tojás a kikenéshez
Elkészítés:
Először is lereszeljük az almákat (héj nélkül természetesen), majd hozzáadjuk a porcukrot és a fahéjat, elkeverjük, majd addig állni hagyjuk, míg előkészítjük a sütőt, és a tésztát.
A sütőt begyújtjuk a szokásos legmagasabb fokozatra, hogy mire végzünk, jól bemelegedjen.
A tésztalapokat elővesszük (ha fagyasztva volt, akkor felhasználás előtt olyan 2-3 órával azért vegyük ki a fagyóból), majd lisztezett deszkán kb. duplájára nyújtjuk, de legalább akkorára, hogy négy darab 10×10-es négyzet kijöjjön belőle. Akinek nincs nyújtódeszkája, az használja bátran a konyhapultot, én is azt szoktam, a borosüveg pedig kiváló sodrófa lehet:-)
Ha kinyújtottuk, elnegyedeljük, és minden kis tésztalap közepére egy púpos teáskanálnyi almát halmozunk, aztán kis batyut formázunk, aminek a legegyszerűbb módja, ha a négy véget fent összefogjuk, azokat a részeket, amelyek elállnának pedig hozzácsípjük. Én olyat is csináltam, hogy félbehajtottam a kis tésztalapokat, és villával nyomtam össze a két végét a tésztának, így még díszítést is kapott.
A kész kis batyukat alufóliával bélelt tepsire rendezzük. Nekem két részletben sikerült kisütnöm, de ha kisebb tepsivel csináljuk, lehet akár három kör is.
Mikor megvagyunk, akkor már csak annyi dolgunk van, hogy egy felvert tojással megkenjük a batyuk tetejét, és betoljuk a sütőbe, amit természetesen abban a pillanatban leveszünk a legalacsonyabb fokozatra.
Olyan 15-20 perc alatt átsül. Akkor már biztosan jó, ha kellemesen illatozik:-)
Ha kész, hűlni hagyjuk, majd porcukorral díszítve tálaljuk.
Oldal ajánlása emailben
X