Na hát először is elnézést, hogy ilyen sokára írok megint, de ezt a receptet például már múlt héten is le akartam körmölni, de hála az internet csodájának, az egész egy pillanat alatt eltűnt az éterben, amitől olyan szinten kiakadtam, hogy látni sem akartam legalább egy hétig. De most bepótolom:-)
Nem állítanám magamról, hogy nagy májer vagyok az indiai konyha remekeit illetően, hiszen nem nagyon főzöm őket, de valami miatt múltkor fényt kaptam, és úgy gondoltam, megpróbálkozok valami indiai ihletésűvel, hiszen azt azért beláttam, hogy echte dolgot úgysem tudok főzni.
Valami miatt elsőre a naan kenyér ugrott be, így rákerestem a receptjére. Miután rájöttem, hogy menni fog ez (persze meglehetősen butított verzióban), már csak azt kellett kiötölnöm, hogy mivel kéne tálalnom, mert egy lapos kenyér önmagában cseppet sem mondható laktatónak. Elmentem hát a bótba, a hozzávalók listájával felszerelkezve, miközben azon gondolkodtam, mi lenne a legmegfelelőbb, amikor rájöttem, hogy darált húsból kíííváló ragut lehet készíteni, ami remekül passzol a kenyérhez. Persze ilyenkor muszáj babpürét is csinálni, mert öcsém rajong érte. De hogy ne csak ilyen meleg hozzávalók legyenek az ételben, gondoltam csinálok egy hűs, joghurtos uborkasalátát, ami jól kiegészíti a többi hozzávaló melegségét.
Akkor lássuk:-)
Naan kenyér
Hozzávalók
– 1 dl langyos víz
– 3/4 ek friss élesztő
– 30 dkg liszt (ez könnyen meglehet, hogy több lesz, de ez a minimum, ami biztos, hogy kell hozzá)
– 2,5 ek joghurt (lehetőség szerint valami sűrűbb fajtát válasszunk)
– 3/4 ek sütőpor (ha nincs otthon sütőpor, akkor sem kell a boltba rohanni, ugyanennyi szódabikarbóna is remekül megteszi)
– napraforgóolaj
– 1/2 ek só
Elkészítés
Először is fel kell futtatni az élesztőt, ami annyit jelent ugye, hogy langyos vízbe (vagy tejbe) belemorzsoljuk a fenti mennyiséget, és ügyelve arra, hogy a folyadék végig langyos maradjon, megvárjuk, amíg olyan állagot nem vesz fel, mintha valaki belerókázott volna az edényünkbe. Komolyan úgy néz ki a végére, jobb hasonlatot még nem találtam. Persze a szakemberek szerint felhabosodik, és feljön a tetejére, de pont ezért emlékeztet engem egy jobban sikerült buli végtermékére. Az élesztőt egyébként lehetőség szerint abban a tálban futassuk fel, amiben a tésztát fogjuk kikeverni, így elkerülhetjük a felesleges mosogatást.
Na miután ez megvan, hozzáöntjük a fenti liszt mennyiség felét az élesztős folyadékhoz, és lehetőség szerint csomómentesre elkeverjük. Ennek még így különösebben nem lesz kelt tészta állaga, amitől nem kell megijedni, inkább egy sűrűbb palacsintatésztára fog hajazni. Mikor elkevertük a lisztet, letakarjuk a tálat, és a lakás legmelegebb pontjára rakva 30 percig pihentetjük.
Miután letelt a 30 perc, beleöntjük a joghurtot, sót, sütőport, és a maradék lisztet. Ilyenkor fordulhat elő, hogy azzal szembesülünk: nem elég a megadott liszt mennyiség. De emiatt nem kell aggódni, egyszerűen csak elkezdünk hozzáadagolni még többet, evőkanalanként, nehogy eltúlozzuk.
A tészta akkor lesz jó, amikor fakanállal még lehet keverni, de már kelt tészta állaga van. Arra ügyeljünk, hogy tartsa meg a ragacsos mivoltát, mert ez nem lesz olyan szép sima, mint mondjuk egy fánktészta. Ha ezzel is megvagyunk, mehet a melegbe letakarva újabb 15 percre.
Amikor az utolsó 15 perc is letelt, lisztes kézzel kis golyókat, olyan ping-pong labda nagyságúakat formálunk a tésztából, és kézzel elkezdjük kinyújtani, mégpedig úgy, hogy az ujjaink hegyével fogjuk csak, és elkezdjük forgatni a kezünkben, amitől magától fog elkezdeni nyúlni. Ez így most elég hülyén hangzik, de kicsit olyan, mint amikor a pizzatésztát kézzel nyújtják.
Én amikor kinyúlt, még egy kis köménymagba is bele szoktam forgatni, majd egy csepp olajon megsütöm. Oldalanként olyan 1-2 perc kell neki. Akkor jó, amikor már elkezdett felhólyagosodni.
Disznóragu
Hozzávalók
– fél kg darált sertéshús
– 3 ek joghurt
– 2 fej vöröshagyma
– egész koriandermag, só, bors, tárkony, őrölt gyömbér, chillis olaj (amit szárított chillivel is helyettesíthetünk), őrölt kömény
– 2 gerezd fokhagyma
Elkészítés
Ennél a ragunál figyelek arra, hogy a hagymát minél apróbb darabokra vágjam, ugyanis az a célom, hogy egy viszonylag homogén trutymót kapjak, amiben nem mutatnának túl jól a nagy hagymadarabok, ezért minden tudásomat bevetve apró kockákra vágom a hagymákat, amiket ezután kevés olajon (múltkor kacsazsíron) , lassú tűzön puhára párolok.
Mikor a hagyma megpuhult annyira, hogy fakanállal minden nehézség nélkül szét tudjam nyomni, hozzáöntöm a darált húst, amire ugyanígy kis lángon elkezdek kis kérget sütni, ami igazából csak annyi, hogy megvárom, míg mindenhol ki nem fehéredik. Mikor ezzel megvagyok, hozzáöntöm a joghurtot, sózom, borsozom, majd megszóróm egy kk őrölt gyömbérrel, ugyanennyi őrölt köménnyel, egész koriandermaggal, amit előzőleg késsel összetörtem, és egy tk chillis olajjal, vagy két szem apró szárított chillivel. A chillis olajategyébként magam készítem, mégpedig nagyon egyszerűen: veszek egy zacskó szárított chillit, aminek a felét beleöntöm egy vékonyabb olajbogyós üvegbe, és felöntöm napraforgóolajjal. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne, viszont ha pár cseppet rakunk ebből ételekbe, akkor nagyon fel tudja dobni azokat, ugyanis az olaj elveszi a chilli hirtelen csípősségét, ugyanakkor megtartja az erősségét, de sokkal lágyabb formában, amitől még azok is megeszik a kicsit csípősebb ételeket, akik egyébként nem szeretik.
És innentől kezdve semmi egyéb dolgunk nincs, mint hogy megvárjuk, hogy az alacsony láng elvégezze helyettünk a munkát. Néha azért kevergessük meg, nehogy véletlenül odaégjen, de egyéb dolgunk nincsen. De mégis: a fűszerezés miatt kóstolgassuk folyamatosan, és ha valami hiányzik, akkor tegyünk még bele.
A disznónak olyan jó fél óra, negyven perc kell, mire finom puhára párolódik.
Babpüré
Na ez az, amihez aztán tényleg nem tudomány. Mindössze annyi a dolgunk, hogy egy serpenyőben olajat melegítünk (olyan 3-4 ek olívaolajat, de a napraforgó is tökéletesen megteszi), és beleöntjük a lecsepegtetett vörösbab konzervet, (1-2 db-ot) amit lassú tűzön, fedő alatt olyan 10 percig párolunk, miközben sózzuk, borsozzuk, és hogy harmonizáljon a raguval, megszórunk egy kk aprított koriandermaggal.
Miután pedig letelt a 10 perc, fogjuk, és villával szétnyomkodjuk.
És ennyi:-) Egyébként pirítósra kenve is remek, vagy bármilyen étel mellé, köret kiegészítésnek.
Joghurtos uborkasaláta
Na ez is hasonlóan bonyolult, mint a babpüré:-)
Én ezt is műanyagtálban, vagy befőttesüvegben keverem össze, mert szent meggyőződésem, hogy így jobb lesz, mintha kézzel pacsmagolnék.
Szóval, fogunk egy műanyagtálat, belekockázunk egy közepes kígyóuborkát, 2 kisebb fej lila hagymát, majd egy kk sóval megsózzuk, és hagyjuk állni olyan negyed órát, hogy kiengedhesse a levét.
Ha eltelt a negyed óra, leöntjük a fölösleges levet, megszórjuk egy fél kk őrölt köménnyel, egy csipet aprított koriandermaggal, majd hozzáöntünk 3 ek joghurtot, rárakjuk a műanyag tál fedelét, és akárcsak egy mixer, jó alaposan összerázzuk.
Slussz:-)
Elsőre talán soknak tűnnek a fentebb leírtak, de mindenképpen megéri a fáradtságot, mert hihetetlenül finom lesz a végeredmény, nálunk itthon legalábbis osztatlan sikert aratott.
Indiai ihletésű disznóragu naan kenyérrel
2011 április 1. | Szerző: LadyEdna
Na hát először is elnézést, hogy ilyen sokára írok megint, de ezt a receptet például már múlt héten is le akartam körmölni, de hála az internet csodájának, az egész egy pillanat alatt eltűnt az éterben, amitől olyan szinten kiakadtam, hogy látni sem akartam legalább egy hétig. De most bepótolom:-)
Nem állítanám magamról, hogy nagy májer vagyok az indiai konyha remekeit illetően, hiszen nem nagyon főzöm őket, de valami miatt múltkor fényt kaptam, és úgy gondoltam, megpróbálkozok valami indiai ihletésűvel, hiszen azt azért beláttam, hogy echte dolgot úgysem tudok főzni.
Valami miatt elsőre a naan kenyér ugrott be, így rákerestem a receptjére. Miután rájöttem, hogy menni fog ez (persze meglehetősen butított verzióban), már csak azt kellett kiötölnöm, hogy mivel kéne tálalnom, mert egy lapos kenyér önmagában cseppet sem mondható laktatónak. Elmentem hát a bótba, a hozzávalók listájával felszerelkezve, miközben azon gondolkodtam, mi lenne a legmegfelelőbb, amikor rájöttem, hogy darált húsból kíííváló ragut lehet készíteni, ami remekül passzol a kenyérhez. Persze ilyenkor muszáj babpürét is csinálni, mert öcsém rajong érte. De hogy ne csak ilyen meleg hozzávalók legyenek az ételben, gondoltam csinálok egy hűs, joghurtos uborkasalátát, ami jól kiegészíti a többi hozzávaló melegségét.
Akkor lássuk:-)
Naan kenyér
Hozzávalók
– 1 dl langyos víz
– 3/4 ek friss élesztő
– 30 dkg liszt (ez könnyen meglehet, hogy több lesz, de ez a minimum, ami biztos, hogy kell hozzá)
– 2,5 ek joghurt (lehetőség szerint valami sűrűbb fajtát válasszunk)
– 3/4 ek sütőpor (ha nincs otthon sütőpor, akkor sem kell a boltba rohanni, ugyanennyi szódabikarbóna is remekül megteszi)
– napraforgóolaj
– 1/2 ek só
Elkészítés
Először is fel kell futtatni az élesztőt, ami annyit jelent ugye, hogy langyos vízbe (vagy tejbe) belemorzsoljuk a fenti mennyiséget, és ügyelve arra, hogy a folyadék végig langyos maradjon, megvárjuk, amíg olyan állagot nem vesz fel, mintha valaki belerókázott volna az edényünkbe. Komolyan úgy néz ki a végére, jobb hasonlatot még nem találtam. Persze a szakemberek szerint felhabosodik, és feljön a tetejére, de pont ezért emlékeztet engem egy jobban sikerült buli végtermékére. Az élesztőt egyébként lehetőség szerint abban a tálban futassuk fel, amiben a tésztát fogjuk kikeverni, így elkerülhetjük a felesleges mosogatást.
Na miután ez megvan, hozzáöntjük a fenti liszt mennyiség felét az élesztős folyadékhoz, és lehetőség szerint csomómentesre elkeverjük. Ennek még így különösebben nem lesz kelt tészta állaga, amitől nem kell megijedni, inkább egy sűrűbb palacsintatésztára fog hajazni. Mikor elkevertük a lisztet, letakarjuk a tálat, és a lakás legmelegebb pontjára rakva 30 percig pihentetjük.
Miután letelt a 30 perc, beleöntjük a joghurtot, sót, sütőport, és a maradék lisztet. Ilyenkor fordulhat elő, hogy azzal szembesülünk: nem elég a megadott liszt mennyiség. De emiatt nem kell aggódni, egyszerűen csak elkezdünk hozzáadagolni még többet, evőkanalanként, nehogy eltúlozzuk.
A tészta akkor lesz jó, amikor fakanállal még lehet keverni, de már kelt tészta állaga van. Arra ügyeljünk, hogy tartsa meg a ragacsos mivoltát, mert ez nem lesz olyan szép sima, mint mondjuk egy fánktészta. Ha ezzel is megvagyunk, mehet a melegbe letakarva újabb 15 percre.
Amikor az utolsó 15 perc is letelt, lisztes kézzel kis golyókat, olyan ping-pong labda nagyságúakat formálunk a tésztából, és kézzel elkezdjük kinyújtani, mégpedig úgy, hogy az ujjaink hegyével fogjuk csak, és elkezdjük forgatni a kezünkben, amitől magától fog elkezdeni nyúlni. Ez így most elég hülyén hangzik, de kicsit olyan, mint amikor a pizzatésztát kézzel nyújtják.
Én amikor kinyúlt, még egy kis köménymagba is bele szoktam forgatni, majd egy csepp olajon megsütöm. Oldalanként olyan 1-2 perc kell neki. Akkor jó, amikor már elkezdett felhólyagosodni.
Disznóragu
Hozzávalók
– fél kg darált sertéshús
– 3 ek joghurt
– 2 fej vöröshagyma
– egész koriandermag, só, bors, tárkony, őrölt gyömbér, chillis olaj (amit szárított chillivel is helyettesíthetünk), őrölt kömény
– 2 gerezd fokhagyma
Elkészítés
Ennél a ragunál figyelek arra, hogy a hagymát minél apróbb darabokra vágjam, ugyanis az a célom, hogy egy viszonylag homogén trutymót kapjak, amiben nem mutatnának túl jól a nagy hagymadarabok, ezért minden tudásomat bevetve apró kockákra vágom a hagymákat, amiket ezután kevés olajon (múltkor kacsazsíron) , lassú tűzön puhára párolok.
Mikor a hagyma megpuhult annyira, hogy fakanállal minden nehézség nélkül szét tudjam nyomni, hozzáöntöm a darált húst, amire ugyanígy kis lángon elkezdek kis kérget sütni, ami igazából csak annyi, hogy megvárom, míg mindenhol ki nem fehéredik. Mikor ezzel megvagyok, hozzáöntöm a joghurtot, sózom, borsozom, majd megszóróm egy kk őrölt gyömbérrel, ugyanennyi őrölt köménnyel, egész koriandermaggal, amit előzőleg késsel összetörtem, és egy tk chillis olajjal, vagy két szem apró szárított chillivel. A chillis olajat egyébként magam készítem, mégpedig nagyon egyszerűen: veszek egy zacskó szárított chillit, aminek a felét beleöntöm egy vékonyabb olajbogyós üvegbe, és felöntöm napraforgóolajjal. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne, viszont ha pár cseppet rakunk ebből ételekbe, akkor nagyon fel tudja dobni azokat, ugyanis az olaj elveszi a chilli hirtelen csípősségét, ugyanakkor megtartja az erősségét, de sokkal lágyabb formában, amitől még azok is megeszik a kicsit csípősebb ételeket, akik egyébként nem szeretik.
És innentől kezdve semmi egyéb dolgunk nincs, mint hogy megvárjuk, hogy az alacsony láng elvégezze helyettünk a munkát. Néha azért kevergessük meg, nehogy véletlenül odaégjen, de egyéb dolgunk nincsen. De mégis: a fűszerezés miatt kóstolgassuk folyamatosan, és ha valami hiányzik, akkor tegyünk még bele.
A disznónak olyan jó fél óra, negyven perc kell, mire finom puhára párolódik.
Babpüré
Na ez az, amihez aztán tényleg nem tudomány. Mindössze annyi a dolgunk, hogy egy serpenyőben olajat melegítünk (olyan 3-4 ek olívaolajat, de a napraforgó is tökéletesen megteszi), és beleöntjük a lecsepegtetett vörösbab konzervet, (1-2 db-ot) amit lassú tűzön, fedő alatt olyan 10 percig párolunk, miközben sózzuk, borsozzuk, és hogy harmonizáljon a raguval, megszórunk egy kk aprított koriandermaggal.
Miután pedig letelt a 10 perc, fogjuk, és villával szétnyomkodjuk.
És ennyi:-) Egyébként pirítósra kenve is remek, vagy bármilyen étel mellé, köret kiegészítésnek.
Joghurtos uborkasaláta
Na ez is hasonlóan bonyolult, mint a babpüré:-)
Én ezt is műanyagtálban, vagy befőttesüvegben keverem össze, mert szent meggyőződésem, hogy így jobb lesz, mintha kézzel pacsmagolnék.
Szóval, fogunk egy műanyagtálat, belekockázunk egy közepes kígyóuborkát, 2 kisebb fej lila hagymát, majd egy kk sóval megsózzuk, és hagyjuk állni olyan negyed órát, hogy kiengedhesse a levét.
Ha eltelt a negyed óra, leöntjük a fölösleges levet, megszórjuk egy fél kk őrölt köménnyel, egy csipet aprított koriandermaggal, majd hozzáöntünk 3 ek joghurtot, rárakjuk a műanyag tál fedelét, és akárcsak egy mixer, jó alaposan összerázzuk.
Slussz:-)
Elsőre talán soknak tűnnek a fentebb leírtak, de mindenképpen megéri a fáradtságot, mert hihetetlenül finom lesz a végeredmény, nálunk itthon legalábbis osztatlan sikert aratott.
Oldal ajánlása emailben
X