Körtés-csokis finomság
2012 február 4. | Szerző: LadyEdna
A lentebb bemutatott gőzölt pudingban amellett, hogy roppant egyszerű, az a legjobb, hogy olyan alaptésztája van, amit aztán variálhatunk kedvünk szerint. Én valamelyik nap akartam sütni valami finomat, ugyanis babalátogatóba mentem barátnőmhöz, akinek egy három hónapos kisbaba mellett a legkevésbé sincs ideje házi finomságokat gyártani, így gondoltam meglepem valamivel. Bogarásztam is a receptek között, de mindegyik olyan volt, amihez legalább egy olyan hozzávaló kellett volna, ami egyáltalán nem volt itthon, boltba menni pedig egyáltalán nem volt kedvem.
Na gondoltam, akkor nem variálok én itt össze-vissza, hanem kikeverem a legegyszerűbb tésztát, és feldobom egy kis körtebefőttel és csokival. Mert hogy ezek viszont voltak itthon.
Hozzávalók:
– 15 dkg vaj (vagy sütőmargarin, én utóbbit szoktam inkább használni)
– 15 dkg liszt
– 1 púpos teáskanál sütőpor (itt meg a szódabikarbóna lehet opcionális verzió)
– 3 tojás
– egy fél narancs leve és héja
– egy teáskanál mézeskalács fűszerkeverék (ha épp nincs otthon, akkor egy kis faháj-szerecsendió kombó is megteszi. A szerecsendiót egyébként érdemes otthonra beszerezni, mert elsőre drágának tűnik ugyan, de egy csomag – amiben olyan négy, öt darab van – majd egy évig elég.)
– 2 kanál méz (ha nincs otthon, akkor ki lehet hagyni, ez már igazán csak nüansznyi feljavítás)
– 1 csomag vaníliás cukor
– körtebefőtt (hogy ebből mennyit teszünk bele, ízlés kérdése. Ha nincs otthon körte, akkor helyettesíthetjük bármilyen olyan gyümölccsel, ami elég kemény, és nem mállik szét a sütés során, pl. keményebb fajta almát. De ha nagyon akarjuk, rakhatunk bele akár mazsolát, aszalt barackot is.)
– kb. 10 dkg étcsokoládé széttörve
Elkészítés:
A lentebb vázolt módon úgy kezdünk, hogy begyújtjuk a sütőt. Nekem a legjobban ez a módszer vált benne az ilyen egyszerű sütiknél, tudniillik, hogy negyed óráig legnagyobb lángon melegítem a sütőt, utána a legalacsonyabbon megsütöm a sütit, de ezt mindenkinek magának, a saját sütőjénél kell megtapasztalnia. Mindenesetre ha valaki az én módszeremet követi, akkor nagyon nem lőhet mellé.
Na miután megvagyunk a sütő begyújtásának borzasztó bonyolult műveletével, következik a tészta összeállításának még annál is sokkal bonyibb metódusa.
Először is a puha vajat (margarint) összedolgozzuk a cukorral, és a tojásokkal, egészen addig, míg viszonylag homogén masszát nem kapunk. Aztán ehhez hozzáadjuk a mézet, a fél narancs levét, és héját, valamint a vaníliás cukrot. Ezt is szép egyneműre keverjük, ha közben kis buborékok keletkeznek a masszában, annál jobb.
Olyan öt percnyi keverés után (mert ennyi elég neki, túlzásokba meg ne essünk, hacsak nem nagyon muszáj), hozzáadjuk a lisztet,sütőport, és a mézeskalács-fűszerkeveréket. A liszt hozzáadása után egy még keverhető, de nem folyós tésztát kell kapnunk. Ha nagyon híg lenne, tegyünk hozzá még nyugodtan lisztet, hiszen lisztje, gyártója válogatja, hogy melyik hogy viselkedik a többi hozzávalóval. De ez meg már kémia, és mivel én sem nagyon értek hozzá, hagyjuk is:-)
Mikor szépen összeállt a tésztánk, fogunk egy magasabb falú tepsit, és kibéleljük alufóliával. Mondhatnám azt is, hogy kivajazzuk és lisztezzük, de mivel ott kerülöm a mosogatást, ahol tudom, inkább az alufóliát javaslom, mert azt csak kikapom a tepsiből, amit aztán eltörlök egy konyhai papírtörlővel, és pikk-pakk tiszta is:-) Merthogy segíts magadon, Isten is megsegít ugye.
Miután kibéleltük a tepsit, beleöntjük a tésztát, amit igyekszünk egyenletesen eloszlatni. Aztán következik a legjobb, a dekorálás. Lehet csak úgy rusztikusan is beledobálni a körtét, és az összetört csokit, de én éppen rendszerező hangulatban voltam, úgyhogy a következőt gyártottam.
Még egyszer: sütőt lehalkítani!!!!
Sütőtől függően lehet több vagy kevesebb a sütési idő, de min. 20 perc azért kell neki. Akkor van kész, mikor szép barna színe van, és kellemesen illatozik.
Ha elkészült, akkor nincs mád dolgunk, mint felvágni, és jól megenni az egészet:-)
U.i.: barátnőmnek nagyon ízlett. Legalábbis ezt mondta, de mosolygott is közben, úgyhogy azt hiszem igazat mondott:-)
Gőzölt puding
2012 január 29. | Szerző: LadyEdna
Helyesebben szólva gőzölt piskótáról van szó, de a korábban említett, és általam a rajongásig kedvelt River Cottage télen-nyáron-akármikor-bármikor című sorozatban láttam, amely angol ugye, és az angolok hajlamosak a desszertek nagy részét elegánsan puddingnak titulálni, így maradtam én is az eredeti elnevezésnél.
Na de nem is ez a lényeg, hanem maga a recept ugye. Nagyon fontos, hogy még mielőtt bárminek is nekiállnánk, izzítsuk be a sütőt a legmagasabb fokozatra (de legalább 200 fokra), hogy az alatt a kb. tíz perc alatt, amíg összeállítjuk a tésztát, kellően átforrósodhasson. Miután ezzel megvagyunk, neki is állhatunk elkészíteni a kis cuccot:-)
Hozzávalók:
– 1 citrom leve és héja
– 1 narancs leve és héja
– 10-10 dkg cukor
– 10 dkg vaj (de a sütőmargarin is tökéletesen megteszi)
– 10 dkg liszt
– 2 tojás
– fél csomag sütőpor
– egy csomag vaníliás cukor (én tudom, hogy mostanában a vaníliarúd a trendi, és afelől sincs semmi kétségem, hogy sokkal, de sokkal finomabb, mint a gagyi kis vaníliás cukor, de egyrészt nincs rá pénzem, másrészt pedig eszem ágában sincs kiadni darabjáért 5-600 forintot. Amint lemegy az ára a darabonkénti 200 forintra, természetesen én leszek a legnagyobb rajongója. Na meg aztán ha gyerekkoromban jó volt a vaníliás cukor, akkor most is jó lesz.)
És ennyi:-) Mint látható, még csak drágának sem mondható.
Elkészítés:
Keresünk egy kb 15 cm átmérőjű kis lábast, vagy hőálló tálat, amiben elkészíthetjük az alkotmányt. Én azért szeretem jobban lábasban sütni, mert így csak egy edényt koszolok, és az, hogy kevesebbet kell mosogatni, nem elhanyagolható tény ugye. A 15 cm-es átmérő azért fontos, mert ha szélesebb edénybe rakjuk, akkor a kis pudingunk nemes egyszerűséggel egy lapos izéhez fog hasonlítani, és közel sem lesz annyira guszta, mintha hagytuk volna szépen megemelkedni.
Miután megvan a kis lábasunk, lereszeljük a citrom és a narancs héját, és az egyik felét beleöntjük a lábasba, a másik felét pedig félretesszük, hiszen az majd a tésztába kell. Miután lereszeltük a héjat, kifacsarjuk a két gyümölcs levét, és az megy a citrom- és narancshéj mellé, 10 dkg cukorral egyetemben. Ez így elsőre ijesztő lehet, de a cél egy elég sűrű szirup lenne.
Ha mindezek (citrushéjak, azok leve, valamint a cukor) benne vannak a lábasban, felrakjuk a tűzhelyre közepes lángon, és jó tíz percig, negyed óráig melegítjük közepes lángon. Néha kavargassuk meg, és ügyeljünk arra, hogy soha ne forrjon. Amennyiben azt észlelnénk, hogy elkezd barnulni (a cukor elkezdene karamellizálódni), akkor vegyük le a tűzről, mert arra semmi szükség. De nem hiszem, hogy ez be fog következni, csak gondoltam szólok:-) Na ennyit a szirupról, mert amíg az elvan magában, a tésztát meg lehet csinálni.
A tésztához pedig először is szükségünk lesz a vajra és a cukorra, amit habosra keverünk együtt. Én 10-20 sec-re be szoktam rakni a vajat a mikróba, mert ha nagyon hideg, egy rémálom kikeverni. Miután ez megvan, mehet bele az előzőleg habosra kevert két tojás. A sorrend azért fontos, mert a vajas cukorba szinte lehetetlen belekeverni lisztet. Na szóval miután a vajat, a cukrot, és a tojást kikevertük, beleöntjük az átszitált lisztet, a fél csomag sütőport, valamint a vaníliás cukrot, és a maradék citrushéjakat.
A végén egy jól kenhető, de semmi esetre sem folyós tésztát kell kapnunk. Ha nagyon folyna, akkor tegyünk bele még egy kis lisztet.
Mindeközben a citrusos szirup is szépen elkészült, amit leveszünk a tűzről, és pár percig hagyjuk hűlni. Közben előveszünk egy olyan magasfalú tepsit, amibe belefér a kis lábosunk, és beleállítjuk, utána pedig beleöntjük a tésztát a lábasba. Nem kell megijedni, mert nem fogja beteríteni az edényt a tészta, a szirup a szélén ki fog lógni, ahogy az a képen is látszik.
Ezt követően a lábast lefedjük alufóliával, a tepsit pedig félig öntjük forró vízzel, majd betoljuk a sütőbe, és ennyi. A sütőt, amint beraktuk a kis szeretetcsomagunkat, levesszük a legalacsonyabb fokozatra. És innentől kezdve semmi dolgunk, két órán keresztül rá sem kell hederítenünk.
Nagyon fontos, még egyszer: sütőt levenni a legalacsonyabb fokozatra!!!!
A két óra elteltével kivehetjük, és akkor meglátjuk, hogy milyen szépen felemelkedett a tészta.
Ha kiszedtük a sütőből a kis süteményünket, várjunk pár percet, míg hűl egy kicsit, majd fejjel lefele borítsuk rá egy tányérra, és így az alján található szirup a tetejére kerül, mintegy beépített szószként.
Jó étvágyat:-)
Narancszselé
2012 január 26. | Szerző: LadyEdna
Na visszatértem:-) Azt hiszem egy fél élet nem lenne elég elmesélni mit is ügyködtem én az elmúlt pár hónap alatt, de mivel nyilvánvalóan senkit nem feszít szét a kíváncsiság, inkább hagyom is a francba, és idefirkantok valami normálisat.
Szóval a narancszselé. Tudni kell rólam, hogy képes vagyok orrvérzésig TV Paprikát nézni (ugyanez igaz egyébként a River Cottage sorozatra is, bármely csatornán adják is), ahol is leadták Jamie (Oliver) karácsonyi ténykedését, aminek során alkotott egy mandarinzselét, amit én átköltöttem narancsra.
Hozzávalók:
– fél liter narancslé (szerintem semmi szükség a 100 %-osra, mert a rostoknak itt nincs nagy szerepe, és a hígabb szebben mutat megkocsonyásodva is)
– 2 kis zacskó zselatin (én kerülöm a lapzselatint, mert rossz tapasztalataim vannak vele. A zacskón mindig ellenőrizzük, hogy mennyi folyadék megszilárdítására elegendő az adott mennyiség, és akkor nem lőhetünk mellé)
– őrölt gyömbér, fahéj, szerecsendió
– 10 dkg cukor
– 2 ek méz
Elkészítés:
Roppant bonyolult művelet következik, mindenki nagyon figyeljen:-)
Felrakjuk a narancslevet a tűzre 10 dkg cukorral és 2 evőkanál mézzel melegedni. A méz opcionális, semmit nem veszít a dolog az élvezeti értékéből, ha kimarad. A narancslevet 20 percig főzzük, ha nagyon bugyogna, vegyük lejjebb a lángot. Forrhat a lötyi, de azért ne lobogva főzzük.
Mindeközben ízesítjük a fűszerekkel, mindegyikből annyit tegyünk csak bele, amennyi éppen meglátszik, ha beleszórjuk. Ha nagyon mértékegységet akarok mondani, akkor legyen egy késhegynyi mindegyikből.
Na miután szépen rotyogott vagy 20 percig, levesszük a tűzről, és belekeverjük a zselatint, amit előtte 4-5 ek narancslével kikevertünk. A zselatint a legcélszerűbb habverővel belekeverni, mert így elkerülhetjük, hogy csomós legyen.
És miután mindezzel megvagyunk, pohárkákba töltjük, berakjuk a fagyóba két órára, aztán pedig szépen megesszük:-)
Én töltöttem befőttesüvegbe, és bevittem a munkahelyre, mert sokáig eláll, így napokig megvan a kis desszertem, ami mégiscsak jobb, mintha betömnék valami csokit. Tejberizzsel pedig egyenesen zseniális:-)
Ja, a kis darabok benne narancsdarabkák, mert éppen volt kedvem pepecselni vele.
Bhokkoli
2011 április 17. | Szerző: LadyEdna
Tudni kell rólam, hogy a brokkoli sokáig az ősellenségem volt. Vagy én az övé. Ez csupán nézőpont kérdése. Ebből kifolyólag pedig nem is nagyon ettem, de ha volt rá mód, akkor rá sem néztem. Azt meg egyenesen a világ legnagyobb böszmeségének tartottam, hogy pizzára rárakják.
Aztán valahogy lehullt a hályog a szememről, és rájöttem, hogy bár elég bizarr egy zöldség (mert hát olyan, mint egy minifa, és miért ennék én fát?), rendkívül finom, a hasznos tulajdonságairól pedig ne is beszéljünk.
Most éppen egyébként azért kellett a brokkolihoz folyamodnom, mert a sors furcsa fintora folytán annak ellenére, hogy tornázom, és viszonylag jól eszek, híztam. Persze ezt rendkívül fölháborítónak találtam, hiszem mégiscsak pofátlanság, na de az egy napos erre szánt kiborulást követően úgy döntöttem, hogy márpedig olyan nincs, hogy nem, és nyárra akkor is kurva jól fogok kinézni, ha addig élek.
Nem akarok én itt egyébként fitneszvellnesz blogba átmenni, de eztán igyekszem kevésbé megterhelő ételeket főzni, amit remélem senki nem vesz rossz néven. Mondjuk szerintem kiccsaládomnak azért megfőzöm a magukét, de magamnak igyekszem a lehető legkevesebb ártalmas ételt elkészíteni. (Bár az ártalmassal azért vitatkoznék, hiszen hogy lehet valami ártalmas, ami finom?)
Joghurtos-brokkolis rizs
Hozzávalók
– 1 fej brokkoli (általában fél kg)
– 1 pohár rizs
– fél pohár joghurt
– só, bors, egyéb fűszerek
Na aki azt gondolja, hogy ez egy fantáziátlan étel, az téved. Piszok egyszerű, de mint minden másnál, itt is szinte végtelen a lehetőségek tárháza. Ja, és azt hadd ne mondjam, hogy max negyed óra alatt elkészül Ugyanis van nekem ilyen párolóedényem, amit a lábas fölé helyezve a rizs és a brokkoli együtt főhet-párolódhat.
Azzal kezdünk, hogy a brokkolit rózsáira szedjük, lehetőleg akkorákra, ami megfelel egy falatnak. Ennek a méretét persze mindenki maga döntse el, de én jobb szeretem, ha egy kicsit kisebbek a rózsácskák az illendőnél, de még nem olyan picik, hogy eltűnjenek.
Miután ez megvan, tegyük oda a rizst főni. Nem ajánlanám a zacskós rizst, mert valami miatt annak rettentő vizes íze van, márpedig itt szükség van valami más ízre is a vízen kívül. Szóval egy pohár rizst (teljesen mindegy milyen pohár, lényeg, hogy utána ezzel mérjük ki a vizet is) közepes lángon annyi olajon elkezdünk pirítani, ami mindenhol beborítja, de nem olyan sok, hogy megüljön a rizs alatt. Ez egy pohár rizsnél olyan négy-öt evőkanál olaj.
A rizst addig kell pirítani, míg az összes szem, illetve a nagyja kifehéredik, amikor is fel kell önteni két pohár vízzel. A lényeg, hogy ugyanazzal a pohárral mérjük a rizst, meg a vizet is, és a víz duplája legyen a rizsnek, és akkor nem lesz gond.
Miután ez megvan, ezzel nincs is más dolgunk, de még a brokkolival se, ugyanis csak annyit kell tennünk, hogy a párolóedényben a rizs fölé helyezzük, és annyi idő alatt, amíg a rizs megfő, a brokkolink megpárolódik.
Az utolsó lépés pedig, hogy fél pohár joghurtot megsózunk, megborsozunk, és innentől ránk van bízva, hogy még milyen fűszert keverünk bele. Ha intenzív ízeket szeretnénk, rakhatunk bele gyömbért, csillit, ha meg nem, akkor mást. Igazából szerintem a brokkoli elbírja a fűszereket, amiről persze lehet, hogy a képzett szakácsoknak más a véleménye, na de ezért vannak ők ott, én meg itt:-)
Miután minden megfőtt, már csak annyi dolgunk van, hogy minden hozzávalót összekeverjünk, és már élvezhetjük is:-)
(Kép nincs, mert elfelejtettem csinálni, de szerintem mindenki el tudja képzelni:-D)
Indiai ihletésű disznóragu naan kenyérrel
2011 április 1. | Szerző: LadyEdna
Na hát először is elnézést, hogy ilyen sokára írok megint, de ezt a receptet például már múlt héten is le akartam körmölni, de hála az internet csodájának, az egész egy pillanat alatt eltűnt az éterben, amitől olyan szinten kiakadtam, hogy látni sem akartam legalább egy hétig. De most bepótolom:-)
Nem állítanám magamról, hogy nagy májer vagyok az indiai konyha remekeit illetően, hiszen nem nagyon főzöm őket, de valami miatt múltkor fényt kaptam, és úgy gondoltam, megpróbálkozok valami indiai ihletésűvel, hiszen azt azért beláttam, hogy echte dolgot úgysem tudok főzni.
Valami miatt elsőre a naan kenyér ugrott be, így rákerestem a receptjére. Miután rájöttem, hogy menni fog ez (persze meglehetősen butított verzióban), már csak azt kellett kiötölnöm, hogy mivel kéne tálalnom, mert egy lapos kenyér önmagában cseppet sem mondható laktatónak. Elmentem hát a bótba, a hozzávalók listájával felszerelkezve, miközben azon gondolkodtam, mi lenne a legmegfelelőbb, amikor rájöttem, hogy darált húsból kíííváló ragut lehet készíteni, ami remekül passzol a kenyérhez. Persze ilyenkor muszáj babpürét is csinálni, mert öcsém rajong érte. De hogy ne csak ilyen meleg hozzávalók legyenek az ételben, gondoltam csinálok egy hűs, joghurtos uborkasalátát, ami jól kiegészíti a többi hozzávaló melegségét.
Akkor lássuk:-)
Naan kenyér
Hozzávalók
– 1 dl langyos víz
– 3/4 ek friss élesztő
– 30 dkg liszt (ez könnyen meglehet, hogy több lesz, de ez a minimum, ami biztos, hogy kell hozzá)
– 2,5 ek joghurt (lehetőség szerint valami sűrűbb fajtát válasszunk)
– 3/4 ek sütőpor (ha nincs otthon sütőpor, akkor sem kell a boltba rohanni, ugyanennyi szódabikarbóna is remekül megteszi)
– napraforgóolaj
– 1/2 ek só
Elkészítés
Először is fel kell futtatni az élesztőt, ami annyit jelent ugye, hogy langyos vízbe (vagy tejbe) belemorzsoljuk a fenti mennyiséget, és ügyelve arra, hogy a folyadék végig langyos maradjon, megvárjuk, amíg olyan állagot nem vesz fel, mintha valaki belerókázott volna az edényünkbe. Komolyan úgy néz ki a végére, jobb hasonlatot még nem találtam. Persze a szakemberek szerint felhabosodik, és feljön a tetejére, de pont ezért emlékeztet engem egy jobban sikerült buli végtermékére. Az élesztőt egyébként lehetőség szerint abban a tálban futassuk fel, amiben a tésztát fogjuk kikeverni, így elkerülhetjük a felesleges mosogatást.
Na miután ez megvan, hozzáöntjük a fenti liszt mennyiség felét az élesztős folyadékhoz, és lehetőség szerint csomómentesre elkeverjük. Ennek még így különösebben nem lesz kelt tészta állaga, amitől nem kell megijedni, inkább egy sűrűbb palacsintatésztára fog hajazni. Mikor elkevertük a lisztet, letakarjuk a tálat, és a lakás legmelegebb pontjára rakva 30 percig pihentetjük.
Miután letelt a 30 perc, beleöntjük a joghurtot, sót, sütőport, és a maradék lisztet. Ilyenkor fordulhat elő, hogy azzal szembesülünk: nem elég a megadott liszt mennyiség. De emiatt nem kell aggódni, egyszerűen csak elkezdünk hozzáadagolni még többet, evőkanalanként, nehogy eltúlozzuk.
A tészta akkor lesz jó, amikor fakanállal még lehet keverni, de már kelt tészta állaga van. Arra ügyeljünk, hogy tartsa meg a ragacsos mivoltát, mert ez nem lesz olyan szép sima, mint mondjuk egy fánktészta. Ha ezzel is megvagyunk, mehet a melegbe letakarva újabb 15 percre.
Amikor az utolsó 15 perc is letelt, lisztes kézzel kis golyókat, olyan ping-pong labda nagyságúakat formálunk a tésztából, és kézzel elkezdjük kinyújtani, mégpedig úgy, hogy az ujjaink hegyével fogjuk csak, és elkezdjük forgatni a kezünkben, amitől magától fog elkezdeni nyúlni. Ez így most elég hülyén hangzik, de kicsit olyan, mint amikor a pizzatésztát kézzel nyújtják.
Én amikor kinyúlt, még egy kis köménymagba is bele szoktam forgatni, majd egy csepp olajon megsütöm. Oldalanként olyan 1-2 perc kell neki. Akkor jó, amikor már elkezdett felhólyagosodni.
Disznóragu
Hozzávalók
– fél kg darált sertéshús
– 3 ek joghurt
– 2 fej vöröshagyma
– egész koriandermag, só, bors, tárkony, őrölt gyömbér, chillis olaj (amit szárított chillivel is helyettesíthetünk), őrölt kömény
– 2 gerezd fokhagyma
Elkészítés
Ennél a ragunál figyelek arra, hogy a hagymát minél apróbb darabokra vágjam, ugyanis az a célom, hogy egy viszonylag homogén trutymót kapjak, amiben nem mutatnának túl jól a nagy hagymadarabok, ezért minden tudásomat bevetve apró kockákra vágom a hagymákat, amiket ezután kevés olajon (múltkor kacsazsíron) , lassú tűzön puhára párolok.
Mikor a hagyma megpuhult annyira, hogy fakanállal minden nehézség nélkül szét tudjam nyomni, hozzáöntöm a darált húst, amire ugyanígy kis lángon elkezdek kis kérget sütni, ami igazából csak annyi, hogy megvárom, míg mindenhol ki nem fehéredik. Mikor ezzel megvagyok, hozzáöntöm a joghurtot, sózom, borsozom, majd megszóróm egy kk őrölt gyömbérrel, ugyanennyi őrölt köménnyel, egész koriandermaggal, amit előzőleg késsel összetörtem, és egy tk chillis olajjal, vagy két szem apró szárított chillivel. A chillis olajat egyébként magam készítem, mégpedig nagyon egyszerűen: veszek egy zacskó szárított chillit, aminek a felét beleöntöm egy vékonyabb olajbogyós üvegbe, és felöntöm napraforgóolajjal. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne, viszont ha pár cseppet rakunk ebből ételekbe, akkor nagyon fel tudja dobni azokat, ugyanis az olaj elveszi a chilli hirtelen csípősségét, ugyanakkor megtartja az erősségét, de sokkal lágyabb formában, amitől még azok is megeszik a kicsit csípősebb ételeket, akik egyébként nem szeretik.
És innentől kezdve semmi egyéb dolgunk nincs, mint hogy megvárjuk, hogy az alacsony láng elvégezze helyettünk a munkát. Néha azért kevergessük meg, nehogy véletlenül odaégjen, de egyéb dolgunk nincsen. De mégis: a fűszerezés miatt kóstolgassuk folyamatosan, és ha valami hiányzik, akkor tegyünk még bele.
A disznónak olyan jó fél óra, negyven perc kell, mire finom puhára párolódik.
Babpüré
Na ez az, amihez aztán tényleg nem tudomány. Mindössze annyi a dolgunk, hogy egy serpenyőben olajat melegítünk (olyan 3-4 ek olívaolajat, de a napraforgó is tökéletesen megteszi), és beleöntjük a lecsepegtetett vörösbab konzervet, (1-2 db-ot) amit lassú tűzön, fedő alatt olyan 10 percig párolunk, miközben sózzuk, borsozzuk, és hogy harmonizáljon a raguval, megszórunk egy kk aprított koriandermaggal.
Miután pedig letelt a 10 perc, fogjuk, és villával szétnyomkodjuk.
És ennyi:-) Egyébként pirítósra kenve is remek, vagy bármilyen étel mellé, köret kiegészítésnek.
Joghurtos uborkasaláta
Na ez is hasonlóan bonyolult, mint a babpüré:-)
Én ezt is műanyagtálban, vagy befőttesüvegben keverem össze, mert szent meggyőződésem, hogy így jobb lesz, mintha kézzel pacsmagolnék.
Szóval, fogunk egy műanyagtálat, belekockázunk egy közepes kígyóuborkát, 2 kisebb fej lila hagymát, majd egy kk sóval megsózzuk, és hagyjuk állni olyan negyed órát, hogy kiengedhesse a levét.
Ha eltelt a negyed óra, leöntjük a fölösleges levet, megszórjuk egy fél kk őrölt köménnyel, egy csipet aprított koriandermaggal, majd hozzáöntünk 3 ek joghurtot, rárakjuk a műanyag tál fedelét, és akárcsak egy mixer, jó alaposan összerázzuk.
Slussz:-)
Elsőre talán soknak tűnnek a fentebb leírtak, de mindenképpen megéri a fáradtságot, mert hihetetlenül finom lesz a végeredmény, nálunk itthon legalábbis osztatlan sikert aratott.
Rágcsa
2011 március 15. | Szerző: LadyEdna
Sokáig bajban voltam, hogy mégis mit rágcsáljak filmnézés közben, mert a csipsz nem a legjobb lehetőség. És akkor még finom voltam. Aztán egyszer barátnőm csinált ilyen trutymót, és azóta én is kipróbáltam. Egyszerű, laktató, és nagyon finom:-D
Hozzávalók
– 1 répa
– 1 tv paprika
– 1 fél kígyóuborka
– 1 darabka kígyóuborka
– 1 doboz tejföl
– fűszerek (én személy szerint sót, borsot, fokhagyma granulátumot, friss bazsalikomot, és tárkonyt használtam, de persze embere válogatja)
Elkészítés
Nagyon nagyon bonyolult dologról beszélünk egyébként, amihez óóóriási szakértelemre van szükség:-) Persze nem. Egyszerűen csak felszeleteltem a zöldségeket vékony csíkokra, majd befűszereztem a tejfölt, és ennyi.
A jó benne, hogy igazán nem bonyolult, de ha fogunk egy tálcát, és a tejfölös zöldségek mellé gusztán odarendezünk üvegpohárba egy kis mogyorót, és füstölt sajtot, akkor máris olyan, mintha egyrészt sokat készültünk volna, másrészt pedig szépérzékünkről is bárki megbizonyosodhat.
Ha nagyon kifinomultnak akarnánk tűnni, akkor érdemes még a tálcára egy kis aszalt gyümölcsöt rakni, vagy almát camembert sajttal. Az utóbbi egyébként legalább olyan jó párosítás, mint az aszalt sárgabarack fetával, ugyanis mind a két esetben egy viszonylag semleges ízű, nem túl édes gyümölcsről beszélünk, amelyeket pompásan kiegészít a sajtok íze.
Vallomás
2011 március 15. | Szerző: LadyEdna
Most biztos mindenki arra számít, hogy elismerem, hogy nem is én csinálom a kajákat, és valójában nem is tudok főzni. Na meg hogy ha mégis, akkor csak ilyen rántottákat tudok csinálni.
A fentiek közül egy sem igaz, csupán elébe szeretnék menni a mindenféle kombinációknak.
Tudok főzni, szeretek is, és azt hiszem bármikor képes vagyok megcsinálni egy gasztronómiai műremeket. Ugyanakkor hiszem, hogy a főzés nem csak a mestermunkák megalkotásából áll, hanem az olyan egyszerű ételekből is, amiket én iderakok.
Tudom, hogy manapság egyre kevesebben főznek, ami szerintem eléggé elkeserítő. Tudom én, hogy sokkal egyszerűbb betérni valami kajáldába, és ott megrendelni a megszokott ételeket, vagy akár futárral hozatni a napi ebédet, de ez egyrészt anyagilag is megterhelő (bármily kényelmes is), másrészt az íze sem olyan, mint a saját kezűleg elkészített ételnek.
Azért teszek fel ide ilyen banálisan egyszerű ételeket, mert azt hiszem, hogy ha valaki ezeket sikeresen elkészíti, megjön az önbizalma, és bátrabban kísérletezik majd nehezebb, bonyolultabb, időigényesebb dolgokkal, olyanokkal, amelyekkel nem csak másokat nyűgöz le, de saját magát is.
Nem hajtok én Michelin csillagra, de még csak népszerűségre sem, csak azt szeretném, hogy aki eddig nem mert próbálkozni, az tegye meg.
Mert főzni könnyű:-D
Rántotta
2011 március 14. | Szerző: LadyEdna
Azt hiszem a rántotta egy méltánytalanul elhanyagolt étel. Persze lehet, hogy nem, de a szűkebb környezetemben én azt tapasztaltam, hogy az emberek nem adják meg neki a kellő tiszteletet. Hiszen a rántotta nem csak egy halom tojás, sokkal több annál. Mennyeien finom reggeli lehet belőle, ha öt percnél több időt szánunk az elkészítésére.
A rántottát én mindig ötletszerűen készítem, és általában az kerül bele, amit otthon találok. Ha olyanom van, akkor gombát is teszek bele, ez azonban egyáltalán nem törvényszerű. Most hétvégén például az adta az alapötletet, hogy volt itthon finom házi szalámi. De ha bármilyen bolti kolbász van itthon, attól is be szoktam “indulni”.
Na szóval, ami kell hozzá:
– fejenként 2 tojás (bőven elég lesz, mivel a többi hozzávaló miatt elég gazdag lesz)
– fejenként fél fej hagyma (lila, vörös, ez esetben tökéletesen mindegy)
– egy 10 cm darab póréhagyma
– fejenként olyan 5 cm-es darab kolbász, vagy szalámi
– 2 gerezd fokhagyma
És jelen esetben ennyi. Persze a hozzávalók a végtelenségig variálhatóak, kerülhet bele paradicsom, paprika, de még akár párizsi is, ha az van itthon, és veszélyesen közelít a megromlás veszélye:-)
Elkészítés
A hagymát (az összeset) apró darabokra vágom, és olyan három-négy evőkanál olajon, alacsony lángon megpárolom. Amikor nagyjából megpárolódott, beledobom a kockára vágott szalámit (kolbászt, párizsit), és továbbra is alacsony lángon olyan 2-3 percig melegítem. Ezeknek a húsoknak nem kell sok idő, így ennyi bőven elég, nem kell attól tartani, hogy nyersek maradnak.
Mindezek után pedig felcsavarom a gázt közepes fokozatúra, beleütöm a tojásokat, és addig sütöm, amíg meg nem szilárdul, de még nem teljesen száraz.
A fűszerezés a hústól is függ. A jelen esetben használt kolbász eléggé fűszeres volt, így nem tettem bele semmit, azonban ha párizsit választunk, figyeljünk arra, hogy sózzuk, borsozzuk, különben íztelen lesz. Mondjuk a rántottának az az előnye, hogy utólag is fűszerezhető. Ha olyanom van, akkor például csak utólag szórok rá egy kicsit az általam unalomig emlegetett provance-i fűszerkeverékből.
Én nem szeretem előre kikeverni a tojásokat, jobban szeretem, mikor a serpenyőben keveredik össze, mert ilyenkor megmarad egy kicsi a fehérjéből és a sárgájából is, és nem keveredik össze homogén trutyivá. A nem teljesen szárazat pedig azért szeretem, mert kimondottan hülyét kapok attól, mikor a rántotta morzsás, és valósággal fullasztó.
Tálalhatjuk magában, savanyúsággal, friss salátával, zöldségekkel, ketchuppal, a variációk száma itt is elég nagy. Kísérletezzünk bátran.
Éééés ennyi:-D Nem egy nagy dolog, de talán ötleteket adhat ahhoz, hogy a tojás nem csak tojás, és a rántotta nem csak rántotta, hanem annál sokkal több. Egy olyan reggeli, amely megmelengeti az ember szívét, és ha társaságban fogyasztjuk, kimondottan fel tudja dobni a reggeleket. Egyébként akkor is, ha egyedül:-D
Öcsi és Fuszek
2011 március 9. | Szerző: LadyEdna
A címben szereplő kifejezés lehetne akár két filmhős neve is, azonban erről szó sincsen. Öcsi és Fuszek vendéglője a teljes cím, így már könnyen kitalálható, hogy egy étteremről, szórakozóhelyről, egyszóval egy vendéglátóipari egységről van szó.
Aki Gyulán jár, az mindenképpen térjen be, mert amellett, hogy könnyen megközelíthető (közel van a várfürdőhöz és a központhoz is), a hangulat és az étel is megéri.
Ami nekem külön nagyon tetszett, hogy tele van régi fényképekkel, de ami még ennél is sokkal jobb, régi mezőgazdasági, illetve háztartási “gépek” vannak a falon, így tehetünk egy kis időutazást is a múltba, öreganyáink korába.
Az étel nagyon finom, házias, az adagok is bőségesek, na és a hangulatról ne is beszéljünk:-)
Szóval aki Gyulán jár, az térjen be:-D
a részletekért pedig itt van a honlap címe is: http://www.fuszek.hu/
Jajj
2012 február 4. | Szerző: LadyEdna
Nyilvánvalóan a technika ördöge ismét utolért, úgyhogy a gőzölt puding mellől eltűnt két kép, amiket nem tudok visszaállítani.
Remélem azért ez nem akadályoz meg senkit abban, hogy megcsinálja:-)
Oldal ajánlása emailben
X