Halacska
2011 március 1. | Szerző: LadyEdna
Történt vala, hogy azon tanakodtam magammal, hogy mit is kéne enni holnap ebédre. Azt tudni kell azonban a teljes történethez, hogy egy nem gyenge családi banzájon vagyok túl, ami azt jelenti, hogy csak akkor nem ettem, amikor éppen valaki nem állt felettem. Ugyanis egyébként valaki mindig tukmált belém valamit, és mivel én szeretem a rokonaim, és nem akartam megsérteni őket, meg is ettem, amit elém raktak.
Na de szót se többet. erről. A lényeg, hogy vissza akartam térni a normális – vagy annak gondolt – kis étkezésemhez, hiszen nem ehetek mindig annyit, mintha nyolcasikrekkel lennék terhes. Egyébként ez nem okoz különösebb problémát, mivel alapból változatosan igyekszem táplálkozni.
Ilyen alkalmakra szoktam tonhalsalátát készíteni. Ami persze meg van áldva egy bukéval, de szerény véleményem szerint mindenképpen megéri megcsinálni, megenni meg végképp, mert amellett, hogy nagyon finom, remekül eltelít, és nem vágyunk utána semmi nasira, mert minden igényünket kielégíti.
Hozzávalók:
– 1 tonhalkonzerv (vannak rengeteg pénzért is, de én megelégszem az olcsóbb, egészen pempősre darált változattal is)
– 1 fej lila hagyma
– egy 10 cm-es darab újhagyma
– ugyanekkora darab uborka
– 3 szem közepes méretű paradicsom
– lencsecsíra (ez abszolút opcionális, nálam pont volt itthon)
Elkészítés
Először is kezdjük azzal, hogy nem szeretek salátát keverni-kavarni,
mert szent meggyőződésem, hogy nem tudom megfelelően összekavarni. Így kisebbségi érzésem kompenzálásaképp fogok egy műanyagtálat – olyan éthordó-tároló-tupperváre típusút – tetővel együtt, és abba aprítom bele a hozzávalókat. Persze a tetejét csak a legvégén tesszük a dobozra, de gondolom ez egyértelmű:-D
Én nem szoktam túl nagy hacacárét keríteni az aprítás köré, sikerül, ahogy sikerül, úgysem a szépségre megyünk. Miután a zöldségeket – a csíra kivételével – beleaprítottam a dobozba, fogom a tonhalkonzervet, és leöntöm róla az olajat. Az összes olaj nem fog kifolyni, ami nem is baj, hiszen az az olajmennyiség, amit a hal “megfog” lesz az öntet tulajdonképpen. Én ezért is nem szoktam külön olívaolajat használni, hiszen a tonhalnak finom, ízletes olaja van, ami szerintem tökéletesen megfelel a célnak. Persze aki ragaszkodik egyéb olajhoz, az tegye nyugodtan, csak arra vigyázzon, hogy akkor alaposabban öntse le az olajat a tonhalról, különben elég olajos, nehéz, mondhatni gány salátát fog kapni.
Na miután a tonhal is benne van a kis dobozban, egy nagyobb csipet sóval megsózom – ez nálam olyan fél kávéskanálnyit jelent-, megborsozom, locsolok rá két kupaknyi citromlevet, és megszóróm – egy púpos kávéskanálnyi – provance-i fűszerkeverékkel. Akinek utóbbi nincsen otthon, az össze tudja állítani az alábbi fűszerekből: rozmaring, oregánó, bazsalikom, kakukkfű, levendulavirág. Egyébként ha a levendulavirág kimarad belőle, szerintem az sem tragédia.
És miután mindez benne van, fogom a tetőt, jól rászorítom a dobozra, és elkezdem összerázni, akárcsak egy jobb mixer. Szerintem így jobban össze lehet dolgozni, mintha villával nekiállnék átforgatni. Mikor már úgy vélem, hogy elég jól összeráztam, fogok egy marék csírát, azt is beledobom, és azzal is összerázom.
És slussz. Ennyi. Nem egy nagy vászisztdász, de igen nagyon finom. Főleg rozskenyérrel. Már mér fenomenális:-D
És mivel technikai hátteret is kaptam a tevékenységemhez, most már képet is tudok mellékelni:-D Nehogy azt higgyétek, hogy csak szövegelek:-D (A fényképeimért viszont nem vállalok felelősséget, mert nem vagyok egy Robert Capa:-D)
Mustáros-tejszínes csirkemell
2011 február 22. | Szerző: LadyEdna
Pumácska
Hozzávalók
2011 február 21. | Szerző: LadyEdna
Nem tudom ki hogy van vele, de én alapból sikítófrászt kapok, mikor egy főzőműsorban a kedves szakács előránt a hűtőből egy kiló parmezánt, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, közli, hogy ez maradék, majd belereszeli az ételbe, amit meghint egy kis sáfránnyal is. Félreértés ne essék, nem ezen hozzávalók kulináris értékét akarom én elvitatni, de lássuk be, hogy egy normális háztartásban jó, ha évente van egy kis darab parmezán. Persze a felső tízezer konyhájáról nem óhajtok nyilatkozni, hiszen társadalmi szakadékoknál fogva még egyben sem jártam.
A legbosszantóbb ebben az egészben persze az, hogy míg mindenféle egzotikus hozzávalót preferálnak a menő szakácsok, addig az egyszeri lánynak (vagy fiúnak) azért korántsem biztos, hogy a különleges hozzávalókkal kéne kezdenie. Persze lehet otthon azt is tartani, de egy gramm sáfránnyal (amit majdhogynem aranyárban mérnek) azért még nem megy sokra az ember gyermeke.
Ezért gondoltam összeállítok egy kis listát arról, hogy mi az, ami mindig jó, ha van otthon. A korábban felvázolt ételek is olyanok, amiket ezekből a hozzávalókból (kis kiegészítéssel persze) el lehet készíteni.
Szóval, ami nem árt, ha mindig van otthon:
– liszt (mert egy kis langyos vízzel és olajjal máris hamis tortilla tésztát lehet belőle gyúrni, amit meg lehet tölteni rengeteg finomsággal)
– tészta (én személy szerint a pennét szeretem, mert az jó sok szaftot felszív, és elég sok ételhez jó, míg a spagetti felhasználhatósága elég véges)
– krumpli (a sült krumpli azért elég egyszerű, de egy jó kis lapcsány, vagy terc, vagy tócsni bármikor készíthető belőle)
– vörösbab konzerv (a babpürét még pirítósra kenve is élmény fogyasztani)
– vöröslencse (amiből elkészíthető a Pumácska által lentebb vázolt leves)
– hagyma (vörös, lila, fokhagyma, újhagyma, mert én még az édességeken kívül nem nagyon találkoztam olyan étellel, aminek megártott volna)
– rizs (mert jól megfűszerezve még önmagában is megállja a helyét, de akár egy gyors rizottót is összedobhatunk belőle.
Aztán persze ott vannak a különböző ízesítők is:-) Mint például a pirosarany, a mustár (nekem személy szerint a dijoni a kedvencem), majonéz (amiből kapható light, omega 3 zsírsavas is a fittek kedvéért), a ketchup (mert akármennyire is ellenzik néhányan, egy gyors szendvicsre néha ráfér), a torma (mert szeretem).
Amit én személy szerint még mindig tartok itthon az a savanyúság, egyrészt mert egészséges, másrészt mert kiváló szintén szendvicsbe is. Mert hadakozhatunk ellene, de nem nagyon van olyan ember, akinek van ideje mindig főzni valamit, és ilyenkor szerintem bőven megteszi egy jól összeállított szendvics is. Persze ha mindenáron egészségesek akarunk lenni (és miért ne akarnánk?), akkor válasszunk ehhez teljes kiőrlésű, vagy rozskenyeret (ez megint csak az én kedvencem).
Na és akkor még a fűszerekről nem is beszéltünk ugye, amikbe én személy személy szerint szerelmes vagyok:-) De komolyan, bámulatos, ahogy ezek a kis darab növények hogyan változtatnak meg egy ételt. Ami nálam mindig van itthon: só, bors, oregánó (ami egyébként szurokfű néven nálunk is megterem, viszont a rossz hír, hogy étvágygerjesztő hatása van), bazsalikom, curry, köménymag, őrölt kömény, rozmaring (ezt mondjuk magam nevelgetem, kíváncsi vagyok meddig fog élni), koriandermag, szárított chilli, petrezselyemzöld (a legjobb a friss, de ha nincs megalkuszom a szárítottal is), aztán van egy provance-i fűszerkeverék, amihez még ragaszkodom. Utóbbi egyébként fűszermalomban van, és van benne levendula is, ami nekem külön gyönyört tud okozni.
És nagyjából ennyi. Ezekkel a hozzávalókkal már van egy remek kiindulási alapom, amiből aztán egy kis (tényleg kicsi) bevásárlással egészen tüchtig dolgokat tudok alkotni.
Na de hogy ne legyen hiábavaló a fent leírt sok okosság, a kiemelt ételek receptjét le is írom:-)
Vöröslencseleves
2011 február 21. | Szerző: LadyEdna
Paradicsomos vöröslencse leves – gyorsan és egyszerűen
Nem a kedvenc időtöltésem a főzés, és a kamra sincs tele jobbnál jobb alapanyagokkal, amikből pikkpakk 3 fogásos ebédet lehetne előállítani. Azért sem szeretek főzni, mert egy személyre szerintem a legnehezebb eltalálni a mennyiséget.
Mivel folyamatosan éhes vagyok, mégsem árt, ha azért egy-két apróság megbújik a szekrényemben. Íme egy gyors és laktató leves minimális összetevőkből! Én degeszre ettem magam ekkora mennyiségből főételként, szóval két normális étkű embernek desszertel elég lehet és kb. 500 Ft-ból kijön. Ráadásul állítólag a lencse megszépít;)
A hozzávalók:
250 g vöröslencse
1 fej vöröshagyma
1 paradicsompüré konzerv (70g)
(legalább:)) 1 fokhagyma
fűszerek (só, bors, őrölt kömény, bazsalikom, vagy ami szerinted még beleillik)
1 babérlevél, citromlé
A kockára vágott hagymát kevés olajon megfuttatom, aztán hozzáadom a lencsét, felengedem annyi vízzel, hogy ellepje.
Amikor puhára főtt, beleteszem a paradicsompürét, a szétnyomott fokhagymát, fűszereket, a babérlevelet. Ezután felengedem vízzel – a mennyiség attól függ, mennyire sűrűre akarom főzni – és összeforralom az egészet. Én a végén kis citromlevet is nyomtam bele. A babérlevelet szerintem még az elején is bele lehet tenni, de én kóstolás után tettem csak bele, mert úgy éreztem, hogy nem árt neki.
Jó étvágyat:D
Pumácska
Gyümölcskrémes
2011 február 20. | Szerző: LadyEdna
Ezt az édességet is édesanyámtól tanultam még egészen zsenge lyánykoromban, mert mikor ünnep volt, vagy hétvégén, vagy bármikor, mindig sütött valamit, én pedig imádtam mellette sürgölődni a konyhában. Kezdetben persze csak az egyszerűbb dolgokat kevergethettem meg, de aztán szépen lassan már a komolyabb dolgok is “megengedettek” voltak számomra.
Édesanyámtól tanultam meg egyébként hibátlan piskótát sütni is, és a mai napig nem értem, hogy valakinek hogy nem sikerül megcsinálnia. Bár múltkor Datocskával megvitattuk, hogy vannak azért elég durván rossz receptek, amiknél az a csoda, hogy ha sikerül.
Na szóval akkor lássuk a lényeget:
Hozzávalók:
– 14 tojás
– kb. 30-35 dkg cukor
– 20 dkg liszt
– 1 cs. (25 gr-os) zselatin
– búzadara
– gyümölcs (ez télen konzervgyümölcsöt jelent, nyáron pedig valamilyen édes idénygyümölcsöt. Én személy szerint konzervből a barackot ajánlanám, frissen pedig az epret vagy a málnát).
Elkészítés
A 6 tojás sárgáját 6 lapos evőkanál cukorral habosra kell keverni, ami annyit tesz, hogy egészen addig kell robotgéppel keverni, míg a massza majdnem fehér lesz, és kis buborékok lesznek benne. Általában ez tovább tart, mint a fehérje felverése, úgyhogy ettől nem kell megijedni, nem a tojás hibája. Akkor jó a sárgája, amikor már nem érezni benne a cukrot kóstolás közben, az teljesen felolvadt. Miután megfelelő lett a tojás, hozzákeverünk 6 nem túl púpos evőkanál lisztet, és egy késhegynyi (vagy egy kis kávéskanál) szódabikarbónát vagy sütőport, és azt beleforgatjuk a sárgájába, amiből így egy viszonylag száraz és sűrű krém lesz.
Szerintem ilyenkor már érdemes bekapcsolni a sütőt, közepes hőmérsékletűre, villanytűzhely esetén 160-165 fokra, mert így a sütő pont addigra lesz meleg, mire nekünk arra szükségünk lesz.
Ezek után kemény habbá verjük a fehérjét, és beleforgatjuk a sárgájába. Sokkal könnyebb úgy, hogy először a fehérjéből kiveszünk egy darabot, és azt durván forgatjuk bele a sárgájába, ami ezáltal fellazul annyira, hogy utána könnyebb legyen finoman beleforgatni a többit.
Ha ezzel megvagyunk, akkor egy kivajazott tepsibe rakjuk a masszát, és berakjuk a sütőbe. Sütőtől, és attól függően, hogy milyen magas falú tepsibe raktuk, kell neki olyan 15-20 perc. Negyedóránként mindenképpen ellenőrizzük le egy tű segítségével, hogy megsült-e. Ha nem ragad tészta a tűre, akkor a tésztánk tökéletes lett. Ha aranybarna a teteje, az ne tévesszen meg, mert nem biztos, hogy a belseje attól megsült. Ha esetleg olyan a sütő, hogy egyik fele jobban melegít, akkor erre figyeljünk, és forgassuk a tésztát, hogy kb. minden oldalról egyenletesen érje a hő.
Mialatt a tészta sül, vágjuk fel a gyümölcsöt kis, nem túl vastag karikákra.
A krémes krém elkészítése biztos bonyolult dolognak tűnhet, de ez badarság, borzasztó egyszerű elkészíteni, és még annak is ízlik, aki a cukrászdai krémes krémet nem szereti.
Ehhez szükségünk lesz egy lábasra, amibe beleütjük a maradék nyolc tojás sárgáját, 10 dkg cukrot (ha nincs mérlegünk, akkor két púpozott evőkanállal, ugyanis egy púpos ek. 5 dkg-nak felel meg), 5 dkg lisztet, egy csomag zselatint, és fél liter tejet. Ezt közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, míg csomómentes nem lesz. Általában akkor jó, mikor bugyborékolni kezd. Ha ez megtörténik, húzzuk le a tűzről, engedjük a mosogatóba hideg vizet, és állítsuk bele a lábast, hogy minél előbb lehűljön, ugyanis ahhoz, hogy bele tudjuk keverni a felvert tojásfehérjét, maximum kézmelegnek szabad lennie.
Míg hűl a krém, verjük fel a nyolc tojás fehérjét, amit amint a tészta langyosra hűlt, óvatosan keverjünk bele a már korábban leírt széles mozdulatokkal.
Ha mindezekkel megvagyunk, akkor már nincsen más hátra, mint összeállítani a süteményt.
Ehhez a piskótát helyezzük egy tálra, és vékony rétegben szórjuk meg búzadarával, hogy a gyümölcs levét megfogja, és az ne áztassa szét a remekművet. Ez után jöhet a gyümölcs egy rétegben, a tetejére pedig a krém.
Ahhoz, hogy a krém ne folyjon szét, érdemes magas falú edénybe helyezni az egész remekművet, egy magas falú jénai tökéletesen megteszi, hiszen az is cél, hogy látszódjon a remekmű, mert amellett, hogy isteni finom, még szép is.
Miután kész vagyunk a rétegezéssel, és a maradék krémet kinyaltuk a tálból (jó, ez nem kötelező, de sajnos én ragaszkodom hozzá:-)), rakjuk hűtőbe kb. egy éjszakára. Mondjuk minden tiszteletem azé, aki ki bírja várni, ugyanis nálunk ez a sütemény összesen nem él 24 órát, pedig tényleg egy éjszaka után igazán finom.
Jó étvágyat:-)
Smarni
2011 február 20. | Szerző: LadyEdna
Emlékszem évekkel ezelőtt valamelyik gyorskaja gyártó piacra dobott egy császármorzsa márkát, amire én azonnal rá is haraptam. Volna. Ugyanis mivel falun laktunk, éppen abban a pillanatban igen nehéz lett volna beszerezni, márpedig étel terén olyan vagyok, hogy add Uram, de azonnal. Szóval előszedtem otthon az egyik szakácskönyvünket, hátha találok receptet. És igen, találtam, ezért neki is álltam kapásból megcsinálni. Azóta a smarnim közkívánat tárgya, és testvérem például, aki híresen finnyás, csak ezt hajlandó megenni.
Hozzávalók mondjuk négy személyre (az adag növelésénél vagy csökkentésénél mindig a tojásokat vegyük alapul: pl. 3 tojás, akkor mindenből három kell, és így tovább)
-
6 tojás
-
6 dl tej
-
6 dl liszt
-
1 csomag vaníliáscukor
-
1 csipet só
Elkészítés:
A tojásokat szétválasztjuk, és a sárgáját a tejjel, vaníliáscukorral , sóval és a liszttel simára keverjük. Ezután kemény habbá verjük a tojásokat, a fehérjét széles mozdulatokkal belekeverjük a sárgájába, úgy, hogy ne törjük össze.
Lényegében majdnem olyan, mint a palacsintatészta, csak itt a fehérjét fel kell verni, mert ettől fog szépen megemelkedni egy kicsit, és nem lesz olyan lapos, mint a palacsinta.
Miután ezzel megvagyunk, serpenyőben olajat hevítünk, és egy-két merőkanálnyi adagot sütünk meg egyszerre. Én hagyni szokat az elején, hogy az alja kicsit megpriuljon, mert így utána könnyebb darabolni a serpenyőben, és így szép morzsás lesz. Addig kell sütni, míg szép aranybarnák nem lesznek a kis morzsadarabok.
És ennyi a ngy trükk. Ha nincs kedvem sokat bíbelődne vele, akkor nem verem fel külön a fehérjét, de a tökéletes eredmény érdekében azért muszáj, mert így lesz az igazi.
Tálalhatjuk porcukorral, lekvárral. Lakótársam megjegyezte, hogy mazsolával szereti, és pont mikor kezdtem volna aggódni, hogy nem ízlik neki, akkor vettem észre, hogy már harmadszorra markol bele a még forró édességbe:-) Szóval még ezt a kritikust is megnyertem magamnak.
Hideg napokon egyébként kimondottan üdítő édesség, tévé előtt egy nagy pohár tejjel.
Jó étvágyat:-)
Fűszeres krumpli
2011 február 13. | Szerző: LadyEdna
Fűszeres krumpli, avagy Pali kísérője
Történt egy Péntek délután, hogy a barátnőkkel elhatároztuk, hogy a jó társaságban elfogyasztunk egy grill csirkét friss fehér kenyérrel és paradicsommal no és persze némi finom itallal. A bevásárló körutunk során a boltban az eladó a pult mögött a meleg illatos grillcsirkékre mutatva megkérdezte:
-Melyik madár legyen?
– A Pali!- mondtam hangosan gondolkodás nélkül a többiek nagy örömére.
Szóval a grillcsirke nálunk csak a Pál/Pali becenevet viseli azóta.
A lényeg, hogy a tegnapi nap folyamán is Pállal a hónom alatt érkeztem haza és a terv szerint Pali maradéka szolgáltatta a mai, illetve a holnapi ebédemet. De amíg itthon kézzel fogyasztható Pál és köret sem kell hozzá csak egy szelet kenyér, addig a munkahelyemen ezt mégsem tehetem meg, így valami köretet kellett hozzá gyártani. A hűtőmbe benézve (igen tudom furcsa, de én ott tartom) konstatáltam, hogy krumpli és hagyma van benne bőven, így egy gyors és nagyon finom köretet gyártottam hozzá:
Hozzávalók személyenként:
2 szem közepes krumpli
1 közepes hagyma
Só, bors, őrölt cili
Ennyi!
Megpucoljuk/ meghámozzunk a hozzávalókat és nagyjából ugyanakkora darabokra vágjuk. Az egészet beleszórjuk egy sütőzacskóba (ha nincs, akkor csak a tepsibe és azt alufóliával letakarjuk) meglocsoljuk olajjal és befűszerezzük sóval, borssal és őrölt chilivel. Kb. 15-250 percig sütjük, majd a zacskóból kiszórva (alufóliát levéve) megpirítjuk.
Természetesen a fűszereket variálhatjuk is, én a bors-chili páros helyett szoktam még rozmaringot vagy kakukkfüvet használni.
Jó étvágyat!
Datocska
Szilváslepény
2011 február 13. | Szerző: LadyEdna
Bár nem mondhatnánk, hogy szilvaszezon van éppen, de köszönhetően a balatoni telkünkön egyetlen túlélőként gyümölcsöző szilvafánknak és annak a ténynek, hogy egy hatalmas mélyhűtővel rendelkezem, melyet anyukám telepakolt szeptemberben szilvával nem okoz gondot ezt a nagyon egyszerű és még annál is finomabb süteményt elkészíteni.
Eddig mindig óriási sikert aratott, és még apukámtól is megkaptam azt a bókot, amit eddig csak a Hamami által készített linzer érdemelt ki, miszerint: édes fiam (!) ez mennyei!
Nézzük a hozzávalókat:
25 dkg margarin
25 dkg cukor
30 dkg liszt
csomag sütőpor
4 tojás
3 marok dió, amit ledarálunk
fahéj
szilva
Ami a lisztet illeti én graham lisztet szoktam hozzá használni, mert nagyon jól passzol ehhez az ízvilághoz és sokkal egészségesebb is, mint a finomliszt.
És hogyan is készül ez a csoda?
Íme :
1.) Veszünk egy nagy tálat, abba beletesszük a kimagozott, félbevágott szilvákat (én még fagyztás elött félbevágom és úgy teszem el, így sokkal egyszerűbb vele dolgozni) és fahéjjal, illetve 4-5 kanál cukorral megszórjuk. Ezt hagyni kell összeérni, amíg levet ereszt.
Ezt a lépést én még a fagyos szilvákkal szoktam megtenni, és így a fahéjjal, cukorral együtt enged ki a szilva és ereszt isteni finom levet.
2.) Egy másik tálban a cukrot a margarinnal, a tojásokkal összekeverjük, hozzáadjuk a lisztet a sütőport és a darált diót is. A szilvalevének a felét is hozzáadjuk a tésztához.
3.) Egy közepes méretű tepsit kivajazunk és kilisztezünk majd beletesszük a masszát, szépen elsimítgatjuk. A szilvákat szépen sorban ráhelyezzük a masszára és a levének a másik felével meglocsoljuk az egészet.
4.) Előmelegített sütőben 160 fokon kb. 40 percig készre sütjük.
Jó étvágyat hozzá!
Datocska
Éljen a disznó
2011 február 13. | Szerző: LadyEdna
Vannak olyan állatok az életemben, akiket szentként tisztelek, akárcsak az indiaiak a tehenet. Csak velük ellentétben én ezeket az állatokat előszeretettel el is fogyasztom. Ide tartozik többek között a disznó is, aki életét áldozza (nem teljesen önszántából), hogy nekünk jó legyen.
Gyerekkoromban voltak disznóink, és soha nem felejtem el a disznóvágások hangulatát, bár a romantikus kép kialakulásához biztos az is hozzájárul, hogy viszonylag kevésszer kellett belet kaparnom.
Na meg aztán a disznóvágásos ételekről ne is beszéljünk, amik közül az én kedvencem a sült vér, és a friss pecsenye.
De nem is erről akartam én írni valójában, de nem tehetek róla, ha a kedvenc ételeimről van szó, mindig elkalandozik a figyelmem:-)
Csülök pörkölt
Én személy szerint csonttal együtt szeretem venni a húsokat, egyrészt mert valami furcsa perverzió folytán szeretek csontozni, másrészt pedig szent meggyőződésem, hogy a csontos hús sokkal finomabb, mint az előre kicsontozott. Persze egyáltalán nem bizonyított, hogy ez így lenne, de sebaj:-)
Szóval még minden előtt kicsontoztam a majd egy kilós csülköt, és felvágtam helyes kis kockákra. A csontot félretettem, mert kiváló csont levest lehet belőle készíteni.
Aztán egy lábosban felraktam párolódni két nagyobb fej vöröshagymát. Lassú lángon dinszteltem, ami azt jelenti, hogy olyan jó tíz perc azért kellett neki, hogy szép üveges, és puha legyen.
Mikor a hagyma teljesen megpárolódott (tehát fakanállal minden nehézség nélkül szét lehetett nyomni) belekevertem a húst, és azzal jól összeforgattam, majd hagytam, hogy a hús egy kicsit átpiruljon.
Amikor a hús kissé kezdett kifehéredni, akkor lehúztam a tűzről, és hozzáadtam egy púpos evőkanál őrölt pirospaprikát, és azzal is jól összeforgattam, felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte, majd visszahelyeztem a tűzre, amely még mindig alacsony hőfokon égett.
És innentől kezdve annyi a dolgunk, hogy sózzuk, borsozzuk, mindkettőt bő kézzel, mert a főzés alatt szépen el fogja főni a levét, és így a fűszerek egy része is távozik, majd ezek után beledobunk két babérlevelet. A babérlevélből bőven elég ennyi, hiszen azt szeretnénk, hogy egy kis plusz ízt adjon neki, és nem azt, hogy savanykás legyen.
És mindezek után már csak türelmesnek kell lennünk, mert bizony ahhoz, hogy a disznóbőr jól megfőljön, lassú lángon kell neki legalább három-négy óra.
Akkor készült el, amikor a bőr olyan lesz, mint a vaj, szinte szétolvad az ember szájában.
Mi főtt krumplit szoktunk kínálni hozzá, mert szerintem ez a legjobb, kellően semleges, és nem veszi el a csülök ízét.
Szerintem ebben sincsen semmi nehézség, én bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki. A férfiak többségét egyébként ilyen ételekkel azért le lehet nyűgözni, szóval “férjfogónak” sem utolsó, hiszen nem sok mindenki mondhatja el magáról, hogy el tud készíteni egy jó csülökpörköltet, amiből az következik, hogy az ilyen embert, nőt bizony meg kell fogni:-)
Jó étvágyat:-)
Mustáros lapocka
2011 március 7. | Szerző: LadyEdna
Egy kicsit besűrűsödtek most a programok, úgyhogy nem nagyon volt időm írni, de most bepótolom:-)
Szóval, a bevásárlás erősen befolyásolja azt, hogy mit is főzök. Legtöbbször persze csak vásárolok, vásárolok, felpakolom a hűtőt, és abból válogatok. Ennek a legfőbb oka, hogy általában megvásárolom azokat az akciós dolgokat, amiket éppen a boltban látok. Leginkább ez a húsokra igaz, amik ugyan nyilván azért vannak leértékelve, mert le fog járni a szav idejük, de azt tapasztaltam, hogy ha azonnal berakom őket a fagyóba, akkor minimum egy hetet ott simán elvannak a megromlás veszélye nélkül.
Szóval ilyetén módon szereztem magamnak sertés lapockát, amivel kapcsolatban nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mit is szeretnék belőle, de aztán rájöttem, hogy egy kis gombával, és dijoni mustárral kiváló párost alkotnak. Úgyhogy íme a recept:-)
Hozzávalók
– fél kg sertés lapocka
– só, bors, 1 csipet rozmaring
– 3 ek dijoni mustár
– fél kk provance-i fűszerkeverék
– 2 ek olívaolaj
– 1 dl fűszeres olaj. Ezt magam készítem, mégpedig rendkívül bonyolult módon: kell hozzá két nagy fej vöröshagyma, fokhagyma, egész bors, pritamin paprika. Mindezeket belevagdosom egy nagy üvegbe, felöntöm sima étolajjal, és két-három hónapig hagyom állni. Zseniális, és nagyon fel tudja dobni az ételeket.
A gombához
– fél kg csiperke gomba
– 3 kis fej vöröshagyma
– 2 nagy fej lilahagyma
– 1 ek dijoni mustár
– 1 ek liszt
só, bors, rozmaring
Elkészítés
A húst olyan fél cm vastag darabokra felvágom, és kiklopfolom. Nem nagyon, elég neki néhány suhintás. Na most lehet, hogy barbárnak tűnök, de mivel nincsen húsklopfolóm, így a húst bele szoktam rakni egy műanyag zacskóba, és kalapáccsal rácsapok néhányat. Elismerem, hogy a hagyományos módszer lenne a legjobb, de mivel nekem csak ez áll rendelkezésemre, így ez is megteszi:-)
Miután ezzel megvagyok, meglocsolom a húst két ek olívaolajjal, sózom, borsozom, rászórom a friss – ha az nincs, akkor szárított – rozmaringot, a fűszerkeveréket, valamint a dijoni mustárt, és lehetőség szerint minél jobban belemasszírozom ezt a trutymákot a húsba. A legjobb az lenne, ha pár órát állni hagynám a húst, de nekem erre most nem volt időm, így csak keveset állt a pácban.
Mikor ezzel megvagyok, fogom a húst, és 4-5 evőkanál felhevített olajban, közepes lángon elkezdem fedő alatt pirítani, hogy ne csak süljön, hanem párolódjon is. A húsnak így – az én főzőlapomon – oldalanként kb öt perc kell. Akkor jó, mikor a külseje szép aranybarna, és ha beleszúrok egy villát, akkor könnyen áthatol rajta.
A hús így elég száraz lenne, ezért készítettem hozzá egy gombás mártást is, amihez megpucoltam a fentebb említett hagymamennyiséget, ami elsőre talán soknak tűnik, de ha elég ideig pároljuk akkor nem a szokott hagyma ízt hozza, sokkal inkább hátulról “támogatja” a gomba ízét.
A hagymát 4-5 ek fűszeres olajon, alacsony lángon, fedő alatt elkezdem megpárolni, majd amikor annyira puha, hogy fakanállal könnyedén szét tudom nyomni , majd beleöntöm a megpucolt gombát. Testvérem szereti a gomba tönkjét is, én azonban szívesebben megszabadulok tőle, és csak a kalapját használom fel. A gomba elsőre valószínűleg nem fog beleférni a serpenyőbe, amitől nem kell megijedni, mert pár percen belül annyi levet fog ereszteni, amiben egyrészt megpárolódik, másrészt pedig a mártásnak is ad egy alapot. A gomba egyébként úgy az ötödére fog összezuhanni, ami így van rendjén. Mindezt még mindig alacsony lángon csinálom. Miközben a gomba párolódik, beleteszem a mustárt, a fűszereket, és a lisztet, ami érződni nem fog, viszont tartást ad a gombának, és nem fog szétfolyni. A fűszerekből annyit érdemes beletenni, amennyi éppen hogy érződik, azért, hogy emlékeztessen a lapocka ízére, de ne nyomja el azt.
A gombának olyan jó negyed óra, húsz perc kell alacsony lángon, hogy megpárolódjon. Akkor jó, ha megkóstoljuk, és van benne még egy kis tartás, de már nem kell túlságosan rágni.
Én sima rizst kínáltam hozzá, de friss kenyérrel és paradicsommal is el tudom képzelni.
Oldal ajánlása emailben
X