Szivecske

2011 február 12. | Szerző: LadyEdna |

 

Bevallom őszintén, vannak olyan ételek az életemben, amiknek nem tudok ellenállni, és gyakorlatilag végtelen mennyiséget vagyok képes fogyasztani belőlük. Az egyik ilyen a csirkeszív, ami sokakból ennyit vált ki: fúúúúj.

Én viszont ezzel nem hogy nem értek egyet, de megérteni sem tudom, hiszen a zúza után a csirkének (szerintem) ez a legfinomabb része.

CSIRKESZÍV PÖRKÖLT

Hozzávalók:

1 nagy fej vöröshagyma
1 kisebb fej lilahagyma
3-4 fej fokhagyma
fél kiló csirkeszív

Elkészítés:

A hagymát apró kockákra vágjuk. Alapvetően nem ragaszkodom a mesterszakács minőségű aprításhoz, de itt azért célszerű minél apróbb kockákra vágni a hagymát. A lila hagyma az én fixa ideám, egyáltalán nem kötelező elem. Na miután a két fej hagymát felvágtuk, kevés olajon és alacsony lángon kezdjük el dinsztelni. Az a lényeg, hogy szépen lassan megpárolódjon és üvegessé váljon. Egy-két perccel azelőtt, hogy teljesen megpárolódna, nyomjuk bele a fokhagymát.

Mikor a hagyma már puha, és átlátszó, húzzuk le a tűzről, és adjunk hozzá egy evőkanál pirospaprikát. Én otthonról szerzem be, de ha boltban vesszük, akkor lehetőleg olyat válasszunk, aminek szép, élénkpiros, már-már karmazsin színe van. Aminek a színe barnába hajlik, azt ha lehet, verjük le a polcról, mert az minden, csak nem paprika.

Miután hozzáadtuk a paprikát a hagymához és a fokhagymához, és alaposan elkevertük, visszatehetjük a tűzhelyre, mehet bele a csirkeszív, amit jól össze kell forgatni az alappal, majd mehet rá annyi víz, amennyi éppen ellepi. Én tésztát főztem bele, így a víz mennyiségénél ezt is figyelembe vettem.

Innentől kezdve kell neki jó másfél-két óra, mire megfő, lassú tűzön. Közben folyamatosan kóstolgassuk, és ízesítsük.

Én úgy tapasztaltam, hogy ehhez a mennyiséghez kell egy csapott teáskanál só, és egy csapott kávéskanál bors. Rakhatunk bele más fűszert is, de én ennyivel is megelégszem.

A fűszerezésnél figyeljünk arra, hogy inkább kisebb mennyiséggel kezdjünk, és ha hiányzik még belőle, inkább utólag adjuk hozzá, minthogy magyarázkodni kelljen, hogy kibe is szerelmes a szakácsnő.

Ennyi, nem egy nagy dolog szerintem, viszont nagyon finom. Aki eddig ódzkodott tőle, az gyorsan gondolja meg magát, és kóstolja meg:-D

Képem sajnos nincs, de talán mindenki el tudja képzelni:-)