Hm

2011 február 12. | Szerző: LadyEdna

 

Történt vala, hogy a boltba betérve az újságos állvány felé vettem az irányt, mert valahogy jobban vonzódóm a papíron lévő dolgokhoz, mint azokhoz, amik bitekben meg bájtokban vannak megadva. Én már csak ilyen maradi vagyok na. Vettem egy “főzős” újságot, mert gyűjtöm őket. Nyilvánvalóan a nagy részét sosem fogom felhasználni, de megnyugtat a tudat, hogy ha valami érdekességre vágynék, van hova nyúlnom.

Ebben az újságban találtam az alábbi receptet.

BELGA SÖRÖS FÁNK

Hozzávalók:

2,5 dkg vaj
1 dl tej
2 dkg élesztő
40-50 dkg liszt
1 tojás
1 tk. cukor
1 dl világos sör

Elkészítés

A tejet meglangyosítjuk, és belemorzsoljuk az élesztőt. Én a mikróban melegítettem a tejet egy vastag falú kerámiaedényben, ami megtartja a hőt, és annak érdekében, hogy meleg is maradjon, betakartam alufóliával. Kb. 10 perc kell neki, amíg szépen felfut.

Mindeközben megolvasztjuk a vajat, amire szerintem szintén tökéletesen megfelel a mikró. Én személy szerint fele vaj, és fele margarin kombinációját használtam, és nem ártott meg neki, de aki ragaszkodik a vajhoz, az tegye nyugodtan:-) Ezek után szétválasztom a tojást, a sárgáját a cukorral nagyjából kikeverem, a fehérjét azonban félreteszem, és később verem fel, különben összeesik.

Miután előkészültünk, öntsünk bele egy nagy keverőtálba olyan 45 dkg lisztet, majd vájjunk kis mélyedést a közepébe, és először öntsük hozzá a tejes élesztőt, majd jól dolgozzuk össze. Ezt ismételjük meg a vajjal, a tojássárgájával, és a sörrel. A lényeg, hogy olyan tésztát kapjunk, ami mindent összeszed a tál széléről, mondhatni fényesre törli azt. Ha kevés lenne a liszt, akkor óvatosan adagoljunk még hozzá.

Mindennek a végén egy puha, könnyen formálható, de stabil tésztát kell kapjunk, amit letakarva az előírt egy óráig meleg helyen kell dagasztani. Az 1 óra végére kb a duplájára fog dagadni. Miután megdagadt, beleadagoljuk a felvert tojásfehérjét, adunk még hozzá lisztet, ha kell.

Az olajat felforrósítjuk annyira, hogy ha beledobunk egy kis darab tésztát, akkor az bugyborékolva kezd el sülni. Én kézzel szaggattam ki, kis gombócokat formáztam, majd kilapítottam őket, mint ha kis pizzatészták lennének. Két perc alatt tényleg átsül, egy percenként kell megforgatni.

A problémák az eredeti receptben 😀

Az eredeti recept szerint az élesztőt csak bele kell dobálni a langyos tejbe, és mehet is a lisztbe. Olyan nincs, hogy az élesztőt beledobáljuk a tejbe, aztán ukkmukkfukk mehet is bele a tésztába. Annak kell legalább 10 perc, amíg szépen “felfut”, vagyis felhabosodik. Ezt nagyon könnyű megállapítani, mert amikor beletesszük az élesztőt a tejbe, lesüllyed az aljára, azonban mikor elkezd működni benne az élesztőgomba, akkor valamennyi feljön a tetejére, és felhabosodik. Általában akkor jó, mikor elég gusztustalanul néz ki, és leginkább úgy néz ki, mintha valaki belerakta volna a rókabőrt a tejbe. Ezen cél eléréséhez egyébiránt nem árt egy kis cukor sem.

Szerintem nem kell ehhez robotgép, kézzel is nagyon jól össze lehet dolgozni az alapanyagokat.

Az eredeti recept szerint 20 dkg liszt kell hozzá. Ezzel a lisztmennyiséggel kb. egy jó híg massza fog kijönni, de semmi esetre sem egy szép, puha kelt tészta. Volt is meglepetés, mikor ráeszméltem, hogy ez a mennyiség nem stimmel. No de sebaj, borítottam én a lisztet:-D

Én a cukrot elkeverném a tojássárgájával, meggyorsítva ezzel a cukor felolvadásának folyamatát.

A vajjal nem volt problémám:-D

A tojásfehérje utólagos hozzáadásával meg úgy voltam, hogy furcsálltam, na de nem nagyon ronthat rajta, így ezen nem változtattam. Amúgy ennek a folyamatnak az eredménye még több liszt hozzáadása lett. Ebből a tésztából akkor sem lehetett kanállal szaggatni, ha meggebedtem.

Összességében elmondható, hogy nagyon finom, viszont melegen senki ne fogyassza, én ugyanis elkövettem ezt a hibát, aminek egy elég kiadós gyomorfájás lett az eredménye:-)

Most utána olvastam a neten, és van, ahol 2 dkg lisztet írnak, szóval valami tényleg nem stimmel:-D

Szivecske

2011 február 12. | Szerző: LadyEdna

 

Bevallom őszintén, vannak olyan ételek az életemben, amiknek nem tudok ellenállni, és gyakorlatilag végtelen mennyiséget vagyok képes fogyasztani belőlük. Az egyik ilyen a csirkeszív, ami sokakból ennyit vált ki: fúúúúj.

Én viszont ezzel nem hogy nem értek egyet, de megérteni sem tudom, hiszen a zúza után a csirkének (szerintem) ez a legfinomabb része.

CSIRKESZÍV PÖRKÖLT

Hozzávalók:

1 nagy fej vöröshagyma
1 kisebb fej lilahagyma
3-4 fej fokhagyma
fél kiló csirkeszív

Elkészítés:

A hagymát apró kockákra vágjuk. Alapvetően nem ragaszkodom a mesterszakács minőségű aprításhoz, de itt azért célszerű minél apróbb kockákra vágni a hagymát. A lila hagyma az én fixa ideám, egyáltalán nem kötelező elem. Na miután a két fej hagymát felvágtuk, kevés olajon és alacsony lángon kezdjük el dinsztelni. Az a lényeg, hogy szépen lassan megpárolódjon és üvegessé váljon. Egy-két perccel azelőtt, hogy teljesen megpárolódna, nyomjuk bele a fokhagymát.

Mikor a hagyma már puha, és átlátszó, húzzuk le a tűzről, és adjunk hozzá egy evőkanál pirospaprikát. Én otthonról szerzem be, de ha boltban vesszük, akkor lehetőleg olyat válasszunk, aminek szép, élénkpiros, már-már karmazsin színe van. Aminek a színe barnába hajlik, azt ha lehet, verjük le a polcról, mert az minden, csak nem paprika.

Miután hozzáadtuk a paprikát a hagymához és a fokhagymához, és alaposan elkevertük, visszatehetjük a tűzhelyre, mehet bele a csirkeszív, amit jól össze kell forgatni az alappal, majd mehet rá annyi víz, amennyi éppen ellepi. Én tésztát főztem bele, így a víz mennyiségénél ezt is figyelembe vettem.

Innentől kezdve kell neki jó másfél-két óra, mire megfő, lassú tűzön. Közben folyamatosan kóstolgassuk, és ízesítsük.

Én úgy tapasztaltam, hogy ehhez a mennyiséghez kell egy csapott teáskanál só, és egy csapott kávéskanál bors. Rakhatunk bele más fűszert is, de én ennyivel is megelégszem.

A fűszerezésnél figyeljünk arra, hogy inkább kisebb mennyiséggel kezdjünk, és ha hiányzik még belőle, inkább utólag adjuk hozzá, minthogy magyarázkodni kelljen, hogy kibe is szerelmes a szakácsnő.

Ennyi, nem egy nagy dolog szerintem, viszont nagyon finom. Aki eddig ódzkodott tőle, az gyorsan gondolja meg magát, és kóstolja meg:-D

Képem sajnos nincs, de talán mindenki el tudja képzelni:-)

Kisokos

2011 február 12. | Szerző: LadyEdna

 

Kezdő “háziasszony” koromban rettentően utáltam, mikor egy receptben a következőket olvastam:

“öntsünk hozzá annyi vizet, amennyit a tészta felvesz”

“amikor az élesztő felfutott”

“sózzuk bő kézzel”

és hasonlóak.

Na most ez mind szép és jó, de mi van akkor, ha teszem azt még életemben nem csináltam tésztát, élesztőt közelről még  nem láttam, a sózásról pedig halvány lila fogalmam sincsen.

Persze a fenti kitételeket szépen lassan megtanultam, és most már egy igazi nagymama receptjein is kiigazodok, így nem okoz gondot megoldani a szavak rejtélyét, de úgy gondolom, hogy sokan vannak még úgy, hogy néha fogalmuk sincs, mit is ír a recept.

Erre a problémára, plusz arra, hogy nem mindenki ismeri az alapanyagok teljes palettáját, álljon itt ez a kisokos, amiben igyekszünk összeszedni a legalapabb információkat, az alap élelmiszereket, amiknek mindig lenni kell otthon, és hogy azokból mit lehet készíteni. Természetesen ehhez nem árt végigvenni, hogy milyen fűszerek vannak, és azok melyik ételekhez passzolnak a legjobban, mert mégse induljunk ki abból, hogy mindenki, aki esetleg olvassa ezen sorokat, valóságos mesterszakács.

Ehhez kapcsolódóan egyébként akinek bármi kérdése van, esetleg felvetése valamilyen problémával kapcsolatban, azt nagyon szívesen fogadjuk, és igyekszünk megválaszolni a kérdéseket:-)

Mert főzni tényleg jó, és szent meggyőződésem, hogy egy kis segítséggel bárki meg tud tanulni:-)

Resztelt máj

2011 február 12. | Szerző: LadyEdna

 

A máj egy olyan étel számomra, aminek az elkészítésétől sokáig féltem, mert annyi kitételt hallottam, hogy mit nem szabad vele csinálni, hogy jó darabig nem is álltam neki próbálkozni vele. Aztán egyszer felfújtam a pofámat, mondván, nem lehet az olyan nehéz:-)

Legnagyobb előnye amellett, hogy csirkemájhoz jó áron lehet hozzájutni, és ezért szintén hó végén kiváló étek, hogy tele van vitaminnal, így jó kiegészítője lehet az egészséges táplálkozásnak is.

RESZTELT MÁJ

Hozzávalók:

fél kiló csirkemáj (lehetőség szerint a hentestől frissen, de ha fagyaztott van otthon, az is remekül megteszi)
három négy fej vöröshagyma
három bögre rizs

Elkészítés:

A három-négy fej vöröshagymát megpucoljuk, félbevágjuk, és nem túl vékonyan, félkör alakban felvágjuk, és a kis lángon előmelegített serpenyőben, négy-öt kanál olívaolajon, fedő alatt elkezdjük párolni. A kis láng használata azért célszerű, mert így a hagyma nem fog megpirulni, hanem kellően puha lesz. Nekem hat fokozatú tűzhelyem van, én azon a 2-3-as fokozaton csináltam, amiről fogalmam sincs, hogy hány fok, de gondoltam leírom, hátha arányaiban segíthet:-)

A hagymának kell olyan 10-15 perc, mire kellően megpuhul, hogy hozzáadhassuk a megtisztított májat. A májról érdemes leszedni a kis zsírcafatokat, mert arra igazából semmi szükség. Miután a hagyma félig jól átpuhult (vagyis nem olyan merev már az alakja, de még nem is teljesen puha), hozzáadhatjuk a májat, anélkül, hogy a gáztűzhelyet magasabb fokozatra állítanánk. A májat ugyanúgy, mint a hagymát fedő alatt pároljuk ezen a kis fokozaton, időnként megkevergetve, hogy mindenhol megpiruljon egy kicsit a külseje.

Akkor van kész, amikor minden egyes májdarab felvette a megszokott barna színét, és ha villával szétnyomjuk, akkor valósággal szétmállik. Ezután hagyom egy kicsit hűlni, és amikor langyos, akkor sózom, borsozom, és így véletlenül sem lesz kemény a máj.

A rizs elkészítésével sokáig bajban voltam, pedig ez is olyan egyszerű. A lényeg, hogy a bögre a mértékegység. Vagyis két bögre rizshez (ami négy embernek tapasztalataim szerint bőven elég) négy bögre vízre lesz szükség. Először is a rizst annyi olajon, ami kb úgy befedi az összes rizsszemet (és nem lepi el, nem tocsog az olajban, éppen csak annyi olaj legyen rajta, hogy ha jól összekeverjük, akkor látjuk, hogy mindenhova jutott. Itt egyébként érdemes a kevesebb néha több elvét alkalmazni) meg kell pirítani, egészen addig, amíg a rizsszemek ki nem fehérednek. Majd mikor már minden rizsszem majdnem fehér, felöntjük a rizs mennyiségének duplájának megfelelő vízzel, fedővel lefedjük, és egészen addig nem nyúlunk hozzá, amíg el nem forrta a vizet. Érdemes ilyenkor megkóstolni, és ha még nem főtt meg teljesen, akkor nyakon önteni még egy kevés vízzel, azonban ilyenkor sem szabad kavargatni. A rizst egyébként közepes lángon érdemes főzni, és így nem fogja hirtelen elforrni a vizet, és nem marad nyers a fele.

No, hát ennyi lenne a resztelt máj, aminek a fogyasztását bátran ajánlom mindenkinek:-) Természetesen a rizs köretet felválthatjuk tetszés szerint bármivel: főtt krumpli, krumplipüré, a sült krumplit viszont személy szerint én nem ajánlanám hozzá, mert mind a kettő elég zsíros étel, és szerintem bőven elég, ha csak az egyik az. Egyébként a legjobb még talán mellé a friss fehér kenyér, és egy kis igazi házi savanyúság:-)

Alföldi krumplis tészta

2011 február 12. | Szerző: LadyEdna

 

Kicsit rendszeridegennek tűnik első látásra ez az étel, hiszen a krumplis tésztától mindenki azt várná, hogy legalábbis paprikás, tehát piros. Na most az alább részletezett verzióban nincsen se paprika, se hagyma, viszont értelemszerűen a krumpli és a tészta maradt:-)

Édesanyámtól tanultam egyébként a receptet, ő hozta magával a Viharsarokból. Szerintem még egy közepesen idomított csimpánz is meg tudja csinálni, tehát nagyon könnyű, viszont nagyon finom és laktató, mindemellett olcsó is, így bátran mondhatom, hogy hó vége felé kiváló megoldás arra a dilemmára, hogy mit is együnk ma?

Mivel alapvetően recept nélkül főzök, és a mértékekre sem adok túl sokat, kicsit össze kellett szednem magam, hogy mégis miből menyi kell, de azt hiszem jól vettem az akadályt. Na és akkor lássuk.

ALFÖLDI KRUMPLIS TÉSZTA

Hozzávalók:

Az alábbi mennyiséget három  nagyétkű, vagy négy normálétkű emberre számoljuk:

9-10 db kisebb szem krumpli
1 nagy csomag széles metélt (ha nagyon kifinomultnak akarunk tűnni, akkor tagliatelle)

És ennyit a hozzávalókról:-D

Elkészítés:

Először is a krumplit össze kell vágni kb. 1×1 centis kockákra. Ha 2×2-es lesz, az sem probléma, de túl nagyra ne vágjuk, mert nem fog rendesen megpirulni. Ezzel egy időben, vagy utána vagy előtte, teljesen mindegy, meg kell főzni a tésztát.

Miután mind a kettő megfőtt, fogunk egy teflonserpenyőt, amit a lehető legmelegebbre hevítünk olyan két-három evőkanál olajjal. Több nem kell, különben tocsogni fog az olajban, és itt nem ez a cél, hanem hogy szépen megpiruljon.

Miután a serpenyő felmelegedett, belerakunk egy adag krumplit, és annak a tetejére egy adag tésztát. Serpenyőtől függ, hogy mennyi fér bele, a lényeg annyi, hogy kényelmesen lehessen kavargatni. És innentől kezdve annyi a dolgunk, hogy hagyjuk szépen lepirulni helyenként a tésztát és a krumplit, és egészen addig pirítjuk, míg majdnem az egész nem kap aranybarna színt. Lesznek benne olyan részek, amelyek nem fognak megpirulni, amivel nincs is semmi gond, hiszen ebben az ételben pont az a jó, hogy néhol nagyon puha, néhol pedig ropogós. Bevallom őszintén, én nagyon szeretem, mikor vannak benne olyan részek, amik kimondottan égettek, de hát ez ugye én vagyok, egyáltalán nem kötelező.

Természetesen a fenti műveletet addig folytatjuk, míg a tészta meg a krumpli el nem fogy. Én nem szoktam semmit enni hozzá, jól megsózom, és ennyi a fakszni körülötte. Részemről. Lakótársam viszont jól megborsozta és nyakon öntötte tejföllel, neki így ízlett.

Szóval a lehetőségek tárháza végtelen, tessék kikísérletezni:-)